- Sándor Máriának el kellett buknia

Valójában ki gondolta komolyan, hogy egy elhivatott ápolónő képes lesz bármit is elérni? Mégis mire számítottak, akik reménykedtek, hogy egy hatvankilós nő, aki szar pénzből tartja el a családját, majd itt csodát fog tenni? Hogy nem fog tönkre menni? Hogy nem fogja felőrölni a teljesen hiábavaló küzdelem? Hogy nem fog végül összeomlani, amikor a gyereke azt kérdezi ezredszerre is, miért nem vagy itthon, anya? A forradalmár élet kurvára nem annyira romantikus, mint ahogyan azt elképzeljük. Áll a barikádokon, szónokol, tüzeli a népet, kemény és hajlíthatatlan. Hát persze. Csak azt már nem látja senki, hogy a tartalékai vészesen fogynak, hogy nem tudja megvenni azt a rohadt minyonos bézbólsapkát, vagy tündéres táskát, mert nem futja. Azt már nem látja senki, hogy egyedül cipeli fel a nagy forradalmár a két cekkert a harmadikra, hogy ledudálják a zebráról(...) Azt már nem látják, hogy néha sírva mos fogat, mert már nem tudja, miért csinálja, csak tolja a talicskát, mert mindenki ezt várja el tőle, csak éppen ez a mindenki nincs mellette, amikor kétségbe esve ül a reggeli kávé mellett, mert ezt az újabb napot is végig kell csinálni és szerda este hétkor megint oda kell állni és el kell küldeni mindenkit a kurva anyjába, de lendületesen, és karakán módon, hogy az újságban egy rövidhírnél többet érjen a dolog és húsznál többen jöjjenek ki tüntetni. Azt akartuk, mi kőkemény fotelforradalmárok, hogy Sándor Mária csinálja helyettünk. (...)