Tizenkét év. Ennyi idő telt el a Ferencváros utolsó bajnoki aranya óta. Akkor, 2004-ben, egy drámai, szintén a Debrecen elleni győzelem után extázisban ünnepelt az Üllői úti közönség. Bár ritkán fordul elő a magyar bajnokságban, hogy egy csapat olyan hamar eldöntse a bajnoki aranyérem sorsát, mint a 2015-2016-os évben, az extázis most elmaradt. Hiányérzetük lehet a szurkolóknak, s itt nemcsak a felemás tavaszra gondolhatunk. Megosztottá vált a tábor, s hiába épült egy stadion is a zöld-fehéreknek, a Groupama Arénában sok mérkőzésen messze nem volt olyan a hangulat, mint amilyen egy Fradihoz méltó lett volna.
A célt elérték a vezetők, jelentős állami támogatással sikerült ismét megszerezni a bajnoki címet, s tulajdonképpen a labdarúgás történelemkönyvébe is csak ez kerül be: 29. alkalommal is az élen végeztek a zöld-fehérek. Sok ízig-vérig fradista azonban ennél többre vágyik. A sokat emlegetett három E-vel nehezen összeegyeztethető az, hogy a Ferencvárost a rendszer csapatának tegyék meg. Ezzel ugyanis pontosan az vész ki az együttesből, amely oly naggyá tette. Hiába vásárolnak magyar szinten drága játékosokat, hiába elégít ki valóban minden igényt az új stadion, a csapatnak a pénz nem adja vissza a lelkét, a kormányzati befolyás még kevésbé.
A csapatnak ettől függetlenül jár a gratuláció, különösen edzőjének, Thomas Dollnak, aki magyar szinten ütőképes együttest hozott össze. Egyetlen mérkőzésen sem rejtette véka alá az érzéseit, nem egyszer lesújtóan nézett egy-egy játékosára, ha nem azt látta viszont, amit előre megbeszéltek, vagy ha lélektelennek ítélte meg a produkciót. Dollnak edzőként ez az első aranyérme, s lényegében a Ferencvárosnál eltöltött időszak alatt figyeltek fel rá edzőként is szülőhazájában. Egy-egy edzőváltásnál a Bundesligában újra és újra felmerül az ő neve is. Az egykori remek irányító azonban rendre hitet tesz a Fradi mellett, mert úgy érzi, nagyobb célokat is elérhet a klubbal. Ehhez azonban át kellene alakítani a keretet. Tavaly a Zeljeznicar ellen láthattuk, hogy a nemzetközi sikerektől fényévekre van az együttes. A magyar bajnokság alkalmatlan arra, hogy méltó körülmények között készülhessenek a játékosok egy-egy nemzetközi megmérettetésre, másrészt több olyan focista, aki itthon brillírozik, egy jobb külföldi bajnokságban már aligha állná meg a helyét.
Doll egyébként így értékelt a lefújás utáni sajtóértekezleten: „Hiányoltam az agresszivitást a mérkőzés nagy részében, csak akkor állt kicsit helyre ez, amikor már szinte eldőlt a mérkőzés. Voltak, akik nem tudták azt nyújtani, amit elvártunk tőlük. A második félidőben mindent megtettünk, voltak lehetőségeink az egyenlítésre is, de itt kell hozzátenni azt is, hogy akár a DVSC is betalálhatott volna. Amiért bosszús vagyok, az a vége, hogy olyan dolgok történtek a pályán, ami addig nem volt benne a mérkőzésben. Ritkán beszéltem erről a szezonban, de meg kell említenem a játékvezetőt, ha nemzetközi meccsen ilyen felfogásban fújna, talán az lenne neki az utolsó. És természetesen boldog vagyok, hogy megnyertük a bajnokságot. Mindent figyelembe véve megérdemelten lettünk az elsők” – fogalmazott.
DVSC-TEVA - Ferencváros 2-1 (2-0)
Debrecen, 5658 néző, v: Farkas Á., gólszerzők: Takács T. (28., 30.), illetve Sesták (62.), kiállítva: Ramírez (90.)
Vasas FC-Újpest FC 3-2 (1-1)
Illovszky-stadion, 1200 néző, v: Karakó, gsz.: Ádám M. (13.), Könyves (73.), Hangya (91.), illetve Andric (20.), Lencse (78.)
Puskás Akadémia FC - Szombathelyi Haladás FC 1-1 (1-1)
Felcsút, 956 néző, v.: Kassai, gsz.: Márkvárt (13.), illetve Gaál B. (34.)
Békéscsaba 1912 Előre-Diósgyőri VTK 0-0
Békéscsaba, 1500 néző, v.: Bognár
Paksi FC-MTK Budapest 4-1 (2-0)
Paks, 700 néző, v.: Iványi, gsz.: Bertus (17.), Szakály D. (24.), Strestík (55., öngól), Hahn (75.), illetve Strestík (50.)
Budapest Honvéd-Videoton FC 2-1 (1-1)
Bozsik-stadion, 1000 néző, v.: Vad II, gsz.: Eppel (31.), Vernes (93.), illetve Feczesin (33.), kiállítva: Pátkai (90.)
Dibusz Dénes, a kiváló hálóőr az NSO tévének elmondta, jogos az öröm a bajnoki arany miatt, ám sajnálatos, hogy elvesztették a mérkőzést. Emiatt felemásak az érzései. Leandro, aki tagja volt a 2004-es bajnokcsapatnak, az Üllői 129 szurkolói oldalnak nyilatkozott. „Ugyanúgy örülök most is, mint a legutóbbi Fradi-aranyamnak, igaz, ez kicsit belepiszkított, hogy nem győzelemmel szereztük meg ma az első helyet. De összességében, ha az egész szezont nézzük, teljesen megérdemelten vagyunk ott, ahol. Ezért megérte hazatérni, nagyon boldog vagyok és köszönöm a szurkolóink támogatását” – fejtette ki. Gera Zoltán, az FTC válogatott középpályása kifejtette: "Nem örülök, hogy kikaptunk, jobb győztes meccsel ünnepelni. Nem kell szégyenkeznünk, jól játszottunk végig a szezonban, beérett a munka gyümölcse. Így azért kellő motivációval lépünk pályára a kupavisszavágón a Debrecen ellen. Ha érkezik még egy-két jó játékos, akkor azt hiszem, a nemzetközi kupában is helytállunk majd" - mondta.
