Amikor 2013 végén az uniópártok, valamint a szociáldemokraták megállapodtak a nagykoalícióról, s a közös kormányzásról, vélhetően nem számítottak arra, hogy ennyire hektikus időszak következik a belpolitikában. A menekültválság átalakította az erőviszonyokat. A nagykoalíció pártjai ugyan többséget szereznének egy új parlamenti választás során, ez azonban az AfD feltűnésével messze nem lenne olyan meggyőző, mint a 2013. szeptemberi választás alkalmával.
Tavaly olyan előnnyel vezetett a CDU a szociáldemokraták előtt a közvéleménykutatásokban, hogy az SPD-nél annak a kérdése is felmerült, érdemes-e bárkit is a kancellárral szemben indítani. Torsten Albig, Schleswig-Holstein szociáldemokrata miniszterelnöke úgy vélte, erre nincs szükség, s a pártnak érdemes lenne a nagykoalícióban maradni.
Gabriel akkor nyitottnak mondta magát arra, hogy megkérdezzék a tagságot e kérdésben. „Számomra mindig sokat nyomott a latban, hogy emeljük a párton belüli közvetlen részvételt. Ezért is szavaztattuk meg a tagságot a koalíciós szerződésről” – emlékeztetett a pártelnök. Akkor azt is elmondta, azért is előnyös lenne a tagság véleményének kikérése, mert mozgósítaná az SPD-híveit. „Ehhez azonban legalább egy jelöltre lenne szükségünk” – hangoztatta. Arról nem nyilatkozott, hogy ő maga kíván-e indulni. Az akkori felmérések szerint az SPD híveinek 61 százaléka vélte úgy, hogy nem kellene indulnia a pártelnöknek.
Azóta azonban sok minden történt a belpolitikában, Angela Merkel népszerűsége is csökkent, igaz, messze a legtöbben – 55 százaléknyian – őt látják a legalkalmasabbnak erre a szerepkörre – derült ki a Forsa felméréséből. Hogy mekkora a különbség e tekintetben Merkel és Gabriel között, jól illusztrálja, az SPD elnökét 42 százalékkal előzi meg, akit mindössze 13 százalék nevezett meg alkalmas kancellárjelöltként. Az mindenesetre a március közepén megrendezett tartományi választásokon született eredményből is kiderült, hogy az uniópártok nem tudtak profitálni a kancellár ismét emelkedő közkedveltségi mutatójából.
A német szociáldemokrata párton belül ugyanakkor egyre többen vélik úgy, hogy előválasztásra sem lenne szükség, s Sigmar Gabrielnek kellene indulnia a kancellári tisztségért a jövő őszi választáson. Bár a március 13-án megrendezett tartományi választásokon az SPD a kereszténydemokrata CDU-hoz hasonlóan sok szavazatot veszített, a szociáldemokraták befolyásos politikusai Gabriel mögé álltak. „Egy rendkívül nehéz időszakban vette át a párt irányítását. Azóta a vezetés sokkal stabilabbá vált” – emelte ki Olaf Scholz, Hamburg polgármestere a Handelsblatt című lapban. Kiemelte, hogy az SPD adja tartományi szinten a legtöbb miniszterelnököz, s majdnem az összes tartományi kormányzatban is képviselteti magát. „Ez nem rossz mérleg. S természetes az, hogy ez esetben a pártelnök is a siker részesének tekintheti magát” – fejtette ki a Hansa-város első embere a Handelsblattnak. Scholz úgy véli, magától értetődő, ha Gabriel kancellárjelölt lesz a jövő évi választás előtt.
Más vezető szociáldemokrata politikusok is Gabriel indulása mellett foglaltak állást. Thorsten Schäfer-Gümbel elnökhelyettes a lapnak kifejtette, hogy Gabriel a legmegfelelőbb személy a párt élére. A másik elnökhelyettes, Ralf Stegner ezzel kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy amennyiben az SPD-n belül a pártelnök jelzi igényét a kancellári posztra, akkor indulhat is a posztért. „Ő lenne a legmegfelelőbb személy erre” – fejtette ki.
A megkérdezettek teljesen egyetértettek a pártelnök által megfogalmazott szociális paktummal. Ennek lényege az, hogy a német állampolgárok számára a kormányzat növelje a szociális kiadásokat, s ne csak a menekültek számára biztosítson ilyen jellegű engedményeket. Schäfer-Gümbel kifejtette, hogy az SPD programjában amúgy is központi szerepet foglal el a szociális témakör, s a pártelnök által megfogalmazott kérdések „mindannyiunk meggyőződését tükrözik”. Stegner ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az „igazságosságnak kell lennie munkánk iránymutatójának”.
Az egykori pártlap, a Neues Deutschland egyik múlt heti cikkében elég lekicsinylően írt Gabriel kancellári esélyeiről. A lap szerint a német gazdasági miniszter valójában csak válságmenedzser, s az általa képviselt politikai erő évek óta súlyos krízisben van. A lap úgy véli, a többi vezető azt várja, hogy Gabriel elvezeti az SPD-t a 2017-es választásig, majd kénytelen lesz lemondani a "várhatóan gyenge" eredménye miatt.
Az SPD-n belül persze még sok vélemény láthat napvilágot arról, szükséges-e kancellárt állítani, s ha igen, akkor kell-e tartani előválasztást. Ugyanakkor a pártnak most nem is ez a legnagyobb gondja, hanem az, hogy a tartományi választások érezhetően negatív hatást gyakoroltak szövetségi szintű megítélésére. A Stern és az RTL úgynevezett választási trendje, illetve a Forsa felmérése szerint is az SPD-re mindössze húsz százalék voksolna, ami 2009 vége óta a legalacsonyabb arány. A CDU/CSU ugyanakkor továbbra is 35 százalékon áll. Az Alternatíva népszerűsége további két százalékkal, 13 százalékra emelkedett, ami szintén meglehetősen aggasztó trend. A voksolások legnagyobb nyertesei azonban nem is feltétlenül a jobboldali radikálisok, hanem a környezetvédők lettek. A Zöldek népszerűsége ugyanis három százalékkal, 13 százalékra emelkedett, vagyis mindössze hét százalék választja el őket a szociáldemokratáktól. Sok SPD-szavazó pártolt át a Zöldekhez.
A Forsa vezetője, Manfred Güllner szerint a tartományi választások elsősorban az Alternatívára, valamint a Zöldekre hívták fel a figyelmet. Mint mondta, a párt az egykori NDK területén 22 százalékot szerezne, Bajorországban 15 százalékot, Baden-Württembergben 13 százalékot, az ország többi területén azonban nyolc százalékon áll.
A felmérés érdekessége, hogy ugyan a CDU igen sok szavazatot vesztett a három tartományban, Rajnavidék-Pfalzban, Baden-Württembergben, valamint Szász-Anhalt tartományban, országos szinten ez a csökkenés nem figyelhető meg. A szakértő szerint ez két okra vezethető vissza. Egyrészt arra, hogy a bizonytalanok, a szavazni nem kívánók aránya csökkent, másrészt pedig a kancellár újra magasnak mondható népszerűségének. Az SPD szövetségi szinten is tapasztalható csökkenésének okát abban látja, hogy bár Rajnavidék-Pfalzban a szociáldemokraták szerezték meg a legtöbb voksot, az itteni miniszterelnök, Malu Dreyer győzelmét nem tartották igazi sikernek.
Nem az irányvonallal van baj
Az SPD elsősorban amiatt aggódik, hogy a volt NDK területén már tíz százalék körülire csökkent a párt népszerűsége. Andrea Nahles munkaügyi miniszter ugyanakkor a nem éppen kedvező előjelek ellenére úgy véli, igenis van a pártnak esélye a 2017-es parlamenti választáson. Szerinte ez elsősorban arra vezethető vissza, hogy a tartományi választásokon elért eredményekkel a kancellár elvesztette a „győztes nimbuszát” – vélekedett a Bild napilapban. Mint fogalmazott, az SPD szempontjából mindez azt jelenti, hogy a következő választás során önbizalommal mérettethetik meg magukat. Elmondta, meglátása szerint Malu Dreyer győzelme Rajnavidék-Pfalzban is erre utal.
Ralf Stegner, az SPD alelnöke szerint az SPD-nek elsősorban a szociális kérdésekre kell helyeznie a fő hangsúlyt. Ugyanakkor a Neues Deutschlandban úgy látja, a Szász-Anhalt, illetve a Baden-Württemberg tartományban elért eredmény nyomán nincs szükség gyökeres irányváltásra. „Nem csak három hét óta mondogatjuk azt, hogy szociális igazságosságra van szükség. S az sem új, hogy nemcsak azokért kívánunk felelősséget vállalni, akik országunkba jönnek, hanem azokért is, akik itt élnek” – fejtette ki a dpa hírügynökségnek. Programja közvetítésében azonban javulnia kell a pártnak – állapította meg. Hozzátette, ez nem a médián, hanem elsődlegesen magán a párton múlik.
„A hibáink közé tartozik az is, hogy időnként nagyon technokrata módon léptünk fel, s ezáltal nem tudtuk kellőképpen elmagyarázni politikánk lényegét” – közölte Stegner. Mint fogalmazott, modernebb megoldásokat kell használni, hogy elérjék az embereket, s elmagyarázzák nekik azt, mit, miért tesznek. Szerinte a párt programja kiváló, „berlini kormányzási mérlegünk is igen jó” – jelentette ki Stegner a minimálbérrel, a 63 év utáni nyugdíjba menetellel, illetve a női kvótákkal, vagyis azon programpontokkal kapcsolatban, amelyeket sikerült átültetnie a pártnak a gyakorlatba is. Mint mondta, az uniópártok programjukat illetően megosztottak, miközben az SPD-ét egyöntetűen támogatták.
Andrea Nahles úgy véli, hogy az AfD választási sikerei nem tartósak. A menekültek száma ugyanis érezhetően csökken, ezzel egy fontos érvet sikerül kivenni a tömörülés kezéből. Úgy véli, a közgondolkodást hamarosan más kérdések határozzák majd meg. Ralf Stegner ezzel kapcsolatban úgy vélte, hogy az SPD-nek határozottabban kellene képviselnie menekültpolitikáját is. Mint mondta, aki csak bizonytalanságból tette az ikszet az Alternatíva mellé, az SPD számára továbbra is elérhető marad. Stegner megfogalmazása szerint az AfD nem a kisemberek, hanem a nagy pénz és az intolerancia pártja.
Alkalmatlannak tartják Frauke Petryt
A Forsa egy másik felmérésében azt vizsgálta, miként viszonyulnak a választók az Alternatívához. A német állampolgárok több mint kétharmada (68 százalék) azt javasolná a hagyományos parlamenti politikai erőknek, hogy tartalmilag határolódjanak, különüljenek el a jobboldali radikálisoktól. 19 százalék ezzel szemben jónak tartaná, ha a pártok megváltoztatnák politikájukat, s sok mindent átvennének abból, amit az AfD követel. A megkérdezetteknek mindössze hét százaléka tartja alkalmasnak az Alternatíva elnöknőjét, Frauke Petryt arra, hogy kancellár legyen. A túlnyomó többség, 84 százalék ugyanakkor elutasít egy ilyen lehetőséget. Még saját pártja szavazóinak is csak 26 százaléka vélekedik úgy, hogy Petry alkalmas lenne Merkel utódának. Frauke Petry nemrégiben nagy felháborodást keltett azzal a kijelentésével, amely szerint lőfegyvert kell használni a menekültekkel szemben.
Az AfD vezetőjének pozíciója sem tűnik sziklaszilárdnak saját pártján belül. Mindinkább elszigetelődik saját tömörülésén belül. A Frankfurter Allgemeine Zeitung közlése szerint Petry szakított az elnökség szóvivőjével, Christian Lüth-tel. Mindez arra utal, hogy a pártvezetés már egy sor kérdésben nem képes egységes álláspontot megfogalmazni, s Petry úgy döntött, a saját kezébe veszi az ügyek irányítását. Petry azzal indokolta a döntést, hogy a szóvivő rosszul végezte a munkát, ám a FAZ értesülései szerint az elnökség többi tagja nem csatlakozott a bírálatokhoz. A lap megkeresésére a szóvivő azt közölte, ő szívesen dolgozott együtt Petryvel, a pártelnök azonban úgy döntött, hogy ő veszi át a sajtóügyek kezelését. A lapnak ugyanakkor azt is elmondta, s ez is arra utal, mekkora káosz uralkodik a párton belül, hogy ha Petry nevében nem is, a többi 12 elnökségi tag nevében megszólalhat.
Hogy mekkorák az ellentétek a pártvezetésen belül, azt Frauke Petry és férje, Marcus Petzell a Bunte című lapnak adott interjúja is bizonyítja. Ebben ugyanis éles támadást intézett az AfD két elnökségi tagja, Beatrix von Storch és Alexander Gauland ellen, amelyre egy másik elnökségi tag, André Poggenburg kijelentette: ezekből azért mind látható, milyen feszültségek vannak a pártban. A német sajtóban már február végén megjelentek cikkek arról, hogy az AfD vezetésében többen elégedetlenek azzal a móddal, ahogy Petry a tömörülést irányítja.
