Miniszterelnökünket az elmúlt évek során több csalódás érte. 2002-ben és 2006-ban, mint miniszterelnök-jelölt kudarcot vallott. Párttársa Kósa Lajos 2006-ban ki is jelenti: „ Orbán Viktor többet nem lehet a Fidesz miniszterelnök- jelöltje. Ennyi kudarc után sem adta fel, saját párttársait is megcáfolva 2010-ben teljhatalommal felruházva tért vissza a hatalomba. 2015. év elején pártja veszített a támogatottságából, ezen is úrrá lett. Menekültválságot kihasználva, az idegengyűlölet felerősítésével megállította a népszerűségvesztést, még erősíteni is tudta támogatottságát.
A fenti sikerek mellett több esemény, kiszólás azt a képet vetíti elénk, hogy a miniszterelnökünk a hatalom mámorában realitásérzék hiányában szenved. Abban kényszerképzetben él, hogy az ő szavának súlya Európában azonos lehet a német kancelláréval. A visegrádi négyest az Európai Unióval azonos erőként állítja be. Képzetét szavakba is önti. Kijelenti: mi négyen ugyan annyit érünk, mint a többi szövetséges együttvéve, szapuljuk, mi több, szedjük ráncba őket.
Orbán Viktor Unió ellenes politikája egybe eshet Putyin azon törekvésével, hogy a szíriai civil célpontok bombázásával menekülésre kényszerítse az emberek százezreit és ezzel destabilizálja Európát, gyengítse az Unió összetartó erejét, de ebből Magyarországnak csak kára származhat.
Ha Magyarország miniszterelnöke ilyen és ehhez hasonló játszmákban hallgatólag is részt vesz, ha az ország szekere rúdját ebben a helyzetben is Oroszországhoz akarja kötni, akkor ezt már nem lehet a realitásérzék hiányának betudni, ez az önkény, a hatalmi törekvések kiszélesítésének irányába mutat.