„A politikai múlt nem magánügy”
Első fokon a bíróság teljes egészében elutasította Galbács Mihály keresetét, s kimondta: nem sértettem meg jó hírnévhez való jogát. A jó hírnevet megsérteni a személyt sértő, valótlan tényállítással, híreszteléssel lehet. Vagy valós tény hamis feltüntetésével. Mindez nem történt meg. Ráadásul a közszereplőknek többet kell tűrniük. A Gyulai Törvényszék az ítélet indoklásában leszögezte, a politikai vitákat a közélet terepein kell lefolytatni, s ezek nem a bíróság előtt, peres eljárásban dönthetők el.
(Külön fejezetet érne, hogyan próbált politikai színre lépésem kezdetétől, 2013 tavaszától besározni, megsemmisíteni a gyulai Fidesz-szervezet, de a közéleti tűréshatár miatt egyszer sem merült fel, hogy ezért bírósághoz forduljak. Mindezt két cikkben, a Magyar Narancsban írtam meg. Lásd: Így lettem a nép ellensége, 2015. április 2., Egy Fidesz-szervezet képtelen természetrajza: http://magyarnarancs.hu/publicisztika/egy-fidesz-szervezet-keptelen-termeszetrajza-96884).
„A politikai szereplők politikai múltja nem magánügy. Azt, hogy ez politikai közbeszéd tárgya legyen, a politikai szereplőnek tűrnie kell” – szögezte le a törvényszék. Majd vaskos tévedésnek mondta, hogy Galbács fideszes képviselő szerint a pártállam erőszakszervezetére utalás a Munkásőrséget implikálja. Marxot idézve a bíróság indoklásában kifejtette: „az állam az uralkodó osztály erőszakszervezete”, ekként az erőszakszervezet magához az államhoz és az állami szervekhez kapcsolódik. „A pártállam lényege, hogy az állam és annak alrendszerei megszűnnek a párttól függetlenül működni” – folytatta okfejtését a bíróság. Ezt Galbács is megerősítette személyes példájával, ugyanis osztályvezetői kinevezést csak úgy kaphatott, hogy belépett a pártba. A párt és az állam szervezeti és személyi összekapcsolódása, sőt összeolvadása így alappal enged arra következtetni, hogy a gyulai fideszes képviselő valóban a pártállam erőszakszervezetének tagja volt. Így nem mondtam semmi olyat, ami sértené Galbács jó hírnevét.
A tárgyalóteremben szemben ültem perbeli és politikai ellenfelemmel. Elégtételt éreztem azon a csodálatos napfényű szeptemberi nap délutánján, hogy ezt az ítéletet hallottam ezzel az indokolással, s egyben láttam, hogy Galbács Mihály hogyan csúszik - szégyenében és dühében - ültében az asztal alá. Harmadnap viszont már azt olvastam a minden gyulai pénzén megjelenő, de csak fideszes érdekeket megjelenítő helyi lapban, hogy a Fidesz kiáll képviselője mellett, Galbács pedig gyávának nevezett engem. Felvettem a kesztyűt, elmentem a perre, és megnyertem vele szemben. Így fest ma a Fidesz szerint a gyávaság.
A kereset teljes elutasítása után azt hihettem, nincs tovább. Egy újabb, hatalmas pofonba nem szalad bele perbeli ellenfelem. Aztán újfent meggyőződtem, a düh a legrosszabb tanácsadó.
Elképesztő logikai bukfenc
A Szegedi Ítélőtáblán folytatódó perre logikailag és történelmileg valami egészen elképesztő bukfenccel készült Galbács és védője, Dévényi-Dabrowsky Géza. (Az ügyvéd a 2014-es parlamenti választáson a békéscsabai választókerületben Jobbik-jelölt volt, jelenleg a radikális párt gyulai választókerületi elnöke.) Érvelésük szerint Galbács „politikai múltja nem azonosítható a pártállami erőszakszervezetben betöltött tagsággal”. (Hanem mivel? Falból volt párttag és közben bomlasztott? Mi volt akkor a valódi politikai múltja?)
Ám itt még nincs vége! A Gyulai Törvényszéknek Marxnak az államról, az uralkodó osztályról és az erőszakszervezetről tett tételének akként próbálták új tartalmat adni, hogy szerintük „a marxi megállapítás az ún. szovjet típusú államokban kialakult gyakorlattól eltért”. Valamelyest igen, de ettől még rosszabb az összkép Galbácsra nézve! Ugyanis a valóság az, hogy a munkásosztály forradalma nem a legfejlettebb országban robbant ki. Ezért Lenin tűzzel és vassal ragadta meg és tartotta a kisebbségben lévő bolsevikok kezében a hatalmat, amely a proletárdiktatúra kiteljesedése volt, annak minden szörnyűségével együtt. Ez az ideológiai háttér még rosszabb Galbács perbeli helyzetére nézve is. Ugyanis a marxi durva tétel csak enyhe elméleti előjáték volt a marxista-leninista ideológiához és véres gyakorlathoz képest. Hát ennyit tudott kicsiholni magából a jobbikos védő és a marxista-leninista egyetemet végzett fideszes. (Igaz, az ügyvéd, minden magyarázat nélkül, távol maradt a másodfokon zajló pertől.)
Az ítélőtábla még egyszer megpróbálta körbejárni, hogy mit jelent(het) a pártállam erőszakszervezetéhez tartozni. Kétféle értelmezési lehetőséget látott. Ténylegesen fegyveres vagy elnyomó szervezethez tartozni, vagy fogaskereke lenni a diktatórikus államrendszernek, amely az államhatalom egyedüli birtokosa volt. Végül kimondta, hogy „ennek a perbeli vita szempontjából nincs meghatározó jelentősége”. Ebből az is következik, hogy a munkásőr/Munkásőrség kifejezéssel sem sértettem volna meg a testületi ülésekre nemegyszer narancssárga nyakkendőben érkező Galbács Mihályt.
Az általa kezdeményezett perben a Fidesz képviselője elmondta, hogy az utóbbi években sokan, sokszor hírbe hozták őt a Munkásőrséggel. Azt azonban nem mondta, hiszen bizonyítani sem tudta, hogy ez összefüggene vitánkkal. Már csak azért sem, mert a szóbeszéd ezt jóval megelőzte. Kérdés: egy olyan 30 ezres városban, ahol kis túlzással mindenki ismer mindenkit, miért éppen egy „elkötelezett jobboldali gondolkodású politikusról” terjednek ilyen hírek?
Az azonban biztos, hogy a Fideszben nincs bukott ember. Galbács ma is ott ül a gyulai testületben, tanácsnok, bizottsági elnök és tagja a pártnak. Noha most már papírja van róla: nincs joga a jó hírnévhez. Azt viszont nem tudom nem észrevenni: a történtek után még a tekintetemet is kerüli. Noha bizottsági és testületi üléseken, s más rendezvényeken annyit próbálkozom a szemjátékkal.
Végül: szerettem volna beszámolni a gyulai képviselő-testületnek, hogy két képviselője között a testületi ülésen egy rendelettervezet kapcsán kirobbant vita nyomán milyen eredménnyel zárult le a fideszes képviselő által kezdeményezett per. Ám ezt, mint „nem a testületre tartozó kérdést”, lesöpörte Görgényi Ernő fideszes polgármester. Vajon ugyanígy cselekedett volna más tartalmú ítélet esetén is a gyulai polgárok „mestere”?
Mindezek után a pártállami rendszer erőszakszervezetének tagja az idén február 25-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján demonstratívan koszorúzott Gyulán. No comment...
