- Brüsszel visszatart 800 milliárd forintot

Bármilyen nemzetközi felmérés látott is napvilágot az elmúlt hónapokban a korrupció tárgyában, mindegyik a magyarországi helyzet súlyosbodását erősítette meg. A RAND Europe kutatóintézet napokban megjelent értékelése annyiban különbözik elődeitől, hogy kifejezetten az Unió országainak korrupciós fertőzöttségét vizsgálta, mondhatni egzakt mutatók alapján. Az unió 28 tagországát felsoroló táblázatunkból is látszik, hogy Horvátországban, Romániában és Bulgáriában a legnagyobb a korrupció a közbeszerzések terén, ezek a lista végén álló államok bruttó hazai termékük (GDP) jelentős részét veszíthetik el hűtlen kezelés miatt - olvasható a RAND Europe kutatóintézet felmérésében, amelyet az Európai Parlament megrendelésére készítettek. Az említett három uniós ország vezeti annak a 14 tagországnak a listáját, ahol a korrupció az átlagnál magasabb. A közbeszerzések terén tapasztalt korrupcióban Horvátország jár az élen.

A felmérés rámutat, hogy a Horvátország, Románia, Bulgária és Lettország GDP-jének mintegy 15 százaléka vándorol illetéktelen zsebekbe, ami az unió számára 179 és 990 milliárd euró közötti veszteséget jelent éves szinten.

A RAND Europe megjegyzi, hogy a korrupció jelentős károkat látszik okozni a társadalomban is. Az érintett országokban növekednek a társadalmi egyenlőtlenségek, erősebben van jelen a szervezett bűnözés, gyengül a jogállamiság, kevesebben vesznek részt a parlamenti választásokon és gyengül az EU intézményeibe vetett bizalom.

A felmérés eredménye szerint Magyarország a 28 tagállam közül a 18. a listán, ahol az első országban, Dániában a legkisebb a korrupció. Különösen aggasztó Bulgária, Horvátország, Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia helyzete, amelyek az eddigi uniós korrupciós értékelések során mindvégig átlag feletti korrupciós kockázatokat mutattak.

Az Unióban a korrupcióellenes politika elsősorban a tagállamok hatáskörébe tartozik, az EU-nak kevés jogi eszköze van a beavatkozásra, ami - az uniós források felhasználásának ellenőrzését nem számítva - főként irányelvek kidolgozásában és érvényesítésében merül ki - állapítják meg az elemzők.

Az uniós forrásokat felhasználó országokra - így Magyarországra is - azonban jobban odafigyelnek az uniós szervek. Az Európai Bizottság (EB) a pénzelosztás útját-módját, annak intézményi hátterét és a célok kijelölésének helyességét ellenőrzi, míg a gyanús pénzköltésekre, esetleges elsíbolására az Olaf, az unió csalás elleni hivatala csap le. A hazai korrupcióról és ezen belül az uniós forrásokhoz kötődő közbeszerzések szabálytalanságairól a közelmúltban készült és lapunkban is ismertetett beszámolók alapján (K-Monitor, Transparency International, CRCB-Korrupciókutató Központ Budapest) van mire figyelnie az Olafnak. (Mint keretes írásunkban összegezzük, szabálytalanságok miatt több mint 700 milliárd forint forrás kifizetését tartja vissza jelenleg az EU.)

A korrupció, tágabb értelmezésben a hatalommal való visszaélés, nem csak az unióval kapcsolatos területekre jellemző. Jelen volt és 2010 óta mindinkább jelen van a magyarországi mindennapokban. Míg a második Orbán-kormányt megelőző időkben szétaprózódott volt a korrupciós háló, azaz számos, egymástól független kis centrumok működött, addig a napjainkra egy erős koncentrálódás figyelhető meg. Kevesebben osztják a pénzt, ám kevesek többet kapnak - jellemezhető a mai állapot. Új jelenség, hogy intézményesültek a visszaélések, azaz törvényekben, különféle szabályokban tetten érhető, hogy a kormányközeli vállalkozók, csoportok lehetnek a döntések kedvezményezettjei. Talán nem véletlenül, Európa legnagyobb korrupciós ügyeként is aposztrofálják a Nemzeti Fejlesztési Programiroda által napokban megjelent hat ajánlati felhívását, amelyekből kiderül, hogy 420 milliárd forint értékben 48 hónapra kötnének keretmegállapodást a kiválasztott, az építőiparban tevékenykedő cégekkel még meg sem határozott projektekre. Az ellenzéki pártoknál ez kiverte a biztosítékot és közülük több is az Olafhoz fordul.

A Publicus Intézet legutóbbi, reprezentatív felmérése során a megkérdezettek jelenleg a szegénység (43 százalék), a munkanélküliség (30 százalék), az egészségügy (29 százalék), az oktatás (21 százalék), és a menekültek (17 százalék) ügye után a korrupciót tartják a hatodik legfontosabb problémának az országban. (Hetediknek a Fideszt, a kormányt és Orbán Viktort nevezték meg.) Minden harmadik válaszadó úgy gondolja, hogy 2010, a Fidesz kormányzása óta nőtt a korrupció, és kétharmaduk szerint túl magas a hatalommal való visszaélések száma.

Tíz válaszadóból hat nem tudott érdemben válaszolni arra a kérdésre, hogy ki a legkorruptabb politikus hazánkban, az érdemben válaszolók többsége is inkább pártokhoz, semmint politikusokhoz köti a korrupciót. Leginkább a Fideszt vagy a fideszes politikusokat tartják korruptnak (17 százalék), kevesebb mint fele annyian az MSZP-t és politikusait (7 százalék) nevezték meg. Az első két konkrét politikus Orbán Viktor (5 százalék) és Gyurcsány Ferenc (3 százalék). A válaszadók nem választható személyeket (Habony Árpád, Andy Vajna, Mészáros Lőrinc) is megemlítettek.

A Publicus kiemeli, hogy a Fidesz szavazói a vizsgált ügyek mindegyikében érdemben másként gondolkodnak, mint mindenki más. A stadionépítések, a trafiktörvény, a kiválasztott földgázkereskedő körüli ügyek esetében körükben többségben vannak azok, akik szerint ezekben az esetekben nincs korrupció. A kaszinók, MNB-alapítványok, földkérdések, politikusok családtagjai és politikailag lojális cégek gyanús közbeszerzései (és a keretes írásunkban felsorolt mutyik) esetében is többen adnak "felmentést" a korrupció gyanúja alól, mint mások.

A Vasárnapi Hírekkel közös felmérés megkérdezettjei elsősorban a sajtótól várják a korrupciós ügyek feltárását. Talán nem véletlen, hogy a kormánypártok éppen az adatok, a vitatott szerződések megismerését lehetetlenné tevő törvényekkel igyekeznek megakadályozni a korrupciógyanú bizonyítását.

Elszámolási vita: 800 milliárd a tét

Hiába zengett dicshimnuszokat a kormány az év végén az uniós pénzek elköltéséről, mára kiderült, hogy a múlt héten átutalt 70 milliárd forinttal is csupán 89,4 százalékon áll a 2007-2013-as pénzügyi ciklusban Magyarország számára megítélt források lehívási rátája. A Porfolió összesítése szerint ezzel csupán a 21. helyen állunk, ami nem egy előkelő helyezés.

Ennek oka elsősorban az, hogy Brüsszellel sok százmilliárdos elszámolási vitánk van. Sajtóinformációk szerint a teljes hét éves keret mintegy 10 százalékát tartja vissza az Európai Bizottság. Szakértők úgy értékelik, már alig van olyan kifizetésre váró számla az uniónál, amely a normál kifizetési rendben vár átutalásra. Egyébként Brüsszel a keret 95 százalékát fizetheti ki, a maradékot az úgynevezett végső pénzügyi elszámoláskor. Esetünkben azonban 10 százaléknyi részt elszámolási viták miatt nem fizeti ki egyelőre a Bizottság, ez összegszerűen mintegy 770-780 milliárd forintot tehet ki. A fenti sajtóértesülés és a friss fejlemények alapján ez az alábbiakból tevődik össze:

• KEOP: két problématerület, együtt összesen 40,6 milliárd forintnyi ki nem fizetett rész,

• KÖZOP és ROP: aszfaltügy és problémaköre, együtt összesen 436 milliárd forintnyi ki nem fizetett tétel,

• TÁMOP: Öveges-program körüli probléma miatt áll az egész kifizetés, ami mintegy 241 milliárd forintot érint

• TIOP: pályázati kiválasztási és irányítási rendszerbeli problémák, a kifizetés felfüggesztése a múlt héten lépett hatályba, ami 37,6-67,6 milliárd forintnyi tétel kifizetését blokkolhatja

• ROP-ok: túlárazási problémák több területen, egyelőre pontosan nem ismert összetételű a ki nem fizetett számlamennyiség.

Egyes esetekben a számlákat sem küldte ki a kormány, tudván úgysem fizetnék ki azokat. Tudni kell,. hogy az elszámolási viták alapján nem feltétlenül bukja el a teljes összeget Magyarország, mert a viták során általában meg lehet egyezni Brüsszellel, amely így meghatároz egy büntetést (pénzügyi korrekciót) és azt más számlákkal még le tudjuk kötni – véli a Portfolió.

Mivel a munkákat itthon elvégezték, azt a kormánynak kell finanszíroznia átmenetileg, vagy véglegesen. A forrásokat többlet állampapír kibocsátással teremtheti elő, s ezek után kamatot kell fizetni. A szakportál szerint ha azt feltételezzük, hogy ezekre a finanszírozási tételekre átlagosan két évig kell várnunk (bizottsági szabályrendszer, illetve elszámolási viták miatt), akkor az elmúlt időszaki rövid futamidejű diszkontkincstárjegyek kamatlábára tekintettel ez 15 milliárd forint körüli többlet kamatterhet ad ki. Ez a viták elhúzódósával még nőhet is.