Vak futó. A szponzornevek mellett rendszerint ezt írják Orbán pólójára. A kijelentés – melyet hősünk a legkevésbé sem érez bántónak - csak részben helytálló, hiszen Csaba, vagy ahogy a barátai szólítják, Kabóca aliglátó, nagyjából ötszázalékos látásmaradvánnyal rendelkezik. „Azt mégsem lehet kiírni, hogy súlyosan látássérült futó – mosolygott az ultramaratonista, aki másfél évtizeddel ezelőtt tudta meg, hogy szörnyű szembetegségben, retinadisztrófiában szenved, s folyamatosan veszti el a látását. – A balatoni versenyen, melyet 2013-ban, majd egy évre rá is teljesítettem, a látóknak nem megengedett a folyamatos kerékpáros kíséret, azért írtuk ki, hogy a versenytársak, azok segítői és a pálya melletti nézők is tudják, vak vagyok.”
A sportoló egészségügyi szempontból az aliglátó és a vak érték határán mozog, jogi értelemben az utóbbinak számít. Mindezek tükrében majdhogynem felfoghatatlan, hogy amikor csak lehet, egyedül vág neki a távnak, a zárt pályákat a verseny előtt körbejárja, memorizálja, így segítség nélkül is boldogul (odahaza rendszerint éjjel, fejlámpával fut, amikor a két kisgyermeke már lefeküdt). Más volt a helyzet a londoni paralimpián, ahol saját segítővel indult volna, ám a társ az utolsó pillanatban megsérült, így a szervezők egy angol futót állítottak mellé. A maratoni helyezése – három óra egy perc alatt ért célba, s ezzel 12. lett – nagy siker, már csak azért is, hiszen Csaba az első magyar futó, aki ezen a távon rajthoz állhatott a paralimpián. A fiatalember rohamtempóban falja a kilométereket, ami kész csoda, hiszen még hét éve sincs, hogy beleszeretett az atlétikába. „A feleségem javasolta, hogy kezdjek el futni – tette hozzá a Budapesthez közel eső Úriban élő Orbán. – Kettőezer-kilenc május negyedikén kóstoltam bele először. A két kör a Margitszigeten olyan jól esett, hogy nem sokkal később már terepen teljesítettem a félmaratont, majd egyre nőtt a táv, rajthoz álltam ötven, majd nyolcvankilenc kilométeres versenyen.”
Előképzettségnek Csaba a barlangász múltját említette, amíg a látása engedte, túravezetőként és oktatóként is tevékenykedett. A Kabóca becenév is ott ragadt rá, barátai szerint be nem állt a szája… Szerencsére a lelkesedés azóta sem hagyott alább, a legújabb kihívás, hogy a nyáron kijusson Rióba. „Nem lesz könnyű megszerezni a kvalifikációt, de Londonba sem vezetett egyenes út – magyarázta Orbán Csaba. – Nemrég egy hetet tölthettünk el a tatai edzőtáborban, hamarosan megkezdjük a versenyszezont. Április tizedikén rendezik meg a bécsi maratont, ez az utolsó kvalifikációs verseny Rióra. Ahogy Tatán, ezen a viadalon is Molnár Péter lesz a segítőm és kísérőm, aki nagyszerű ultrafutó, illetve maratonfutó, és egyébként remek paraatléta is, felső végtaghiányos kategóriában. Nem először futunk együtt, hiszen már a tavalyi, tenerifei edzőtáborban is ott volt, és nagyon sokat jártuk a sziget hegyeit, útjait.”
Orbán két óra 55 perc körüli időt tervez (az épek közt a kenyai Dennis Kimetto 2 óra 2 perc 57 másodperccel tartja a világcsúcsot), ám egyelőre nem tudni, ez az eredmény elegendő lehet-e a paralimpiai szereplésre. A 44 esztendős magyar versenyzőnek az A-szint elérésére nincs esélye, a bécsit amolyan megerősítő eredménynek szánja, hogy megkaphassa a nemzetközi szövetség egyik szabadkártyáját.
„Jó lenne eljutni Rióba, ám akkor sem dől össze a világ, ha esetleg nem sikerül – vélekedett a sportoló, aki az utóbbi években már nem elégedett meg a futással, triatlonban és duatlonban is próbára tette a kitartását. Az eredmény? Tavaly Svájcban, látássérült kategóriában világbajnoki cím a hosszú távú világbajnokságon. Kabóca hét perc híján tíz órát úszott, kerékpározott és futott egyhuzamban. Nem ez volt az úri hős első világraszóló eredménye. Miindössze négy-öt olyan „őrült” szaladgál a Földön, aki szinte vakon 100-200 kilométereket lohol...
