Fellebbezést nyújt be Radovan Karadzic a hágai Nemzetközi Törvényszék (NT) csütörtöki ítélete ellen, amelyben a testület 40 éves börtönbüntetésre ítélte - közölte a politikus ügyvédje. A testület szerint Karadzic többek között felelős az 1995. júliusi srebrenicai népirtásért, amelyben a boszniai szerb erők mintegy nyolcezer boszniai férfit és fiút gyilkoltak meg. A törvényszék felelősnek mondta ki Karadzicot a Szarajevó 1992-1995 közötti ostromakor elkövetett háborús bűncselekményekért is.
Régóta vártak már a boszniai háború hozzátartozói a Karadziccsal szembeni ítélethirdetésre. Egy agresszió megtestesítőjének tartják, egy sötét kor képviselőjének, aki több mint százezer személy haláláért volt felelős. Bár a Karadzic név nem ritka a szerbek körében, ő azt állítja, nem akármilyen felmenővel rendelkezik, rokoni szálak fűzik a szerb lingvisztika reformeréhez, Vuk Stefanovic Karadzichoz. Ezt persze senki sem tudja bizonyítani, mindenesetre igen jól hangzik.
Már a hatvanas években pszichiáternek tanult, majd a neurotikus rendellenességeket kutatta Dániában, a hetvenes évek elején. A pszichiáteri szakma elismert képviselőjének tartották, aki folyamatosan képezte magát, 1974-1975-ben a Columbia Egyetemen is megfordult, New Yorkban. A doktorátus megszerzése után a szarajevói pszichiátriai klinikán dolgozott, majd 1983-ban Belgrádba költözött.
A nyolcvanas évek végén fordult figyelme a politika felé, s Dobrica Cosic egykori jugoszláv elnök hatására 1989-ben hívta életre a boszniai Szerb Demokrata Pártot (SDS). A politikai erő a boszniai szerb közösség egységesítését tűzte ki célként, s azt, hogy a horvátországi szerbek is csatlakozzanak ehhez a "szent szövetséghez". A boszniai parlament 1991. október 15-én szavazott a szuverenitásra, kilenc nappal később alapították meg a szerb entitás parlamentjét. A következő hónapban a szerb közösség nagy többséggel szavazta meg egy népszavazás során, hogy az egységes Jugoszláviában közös államban kívánnak élni Szerbiával és Montenegróval.
Ezek mind olyan lépések voltak, amelyek nyomán nyilvánvalóvá vált, elkerülhetetlenné válik a háború. 1992 februárjában a boszniai szerbek olyan alkotmányt fogadtak el, amely deklarálta, hogy a térségben élő szerbeket illetik meg azok a területek, ahol a szerb közösség tagjai élnek. 1992 áprilisában Boszniát független államként ismerte el az Európai Közösség, néhány hónapra rá ugyanakkor Karadzicot választották meg a paléi szerb adminisztráció elnökének.
A háború egyre vészesebb méreteket öltött, Karadzic Slobodan Milosevic rezsimjének segítségével próbálta megvalósítani a nagy álmot, a szerbek közös államának létrehozását. Ehhez a nemzetközi pravoszláv egyház is hathatós támogatást nyújtott, Karadzic 1994-ben egy magas rangú kitüntetést kapott a görög ortodox egyháztól, Bartolomaiosz ökumenikus pátriárka pedig úgy foglalt állást, hogy Isten a szerb népet választotta ki „az ortodoxia nyugati határainak megvédésére”. 1995 nyarán egyre inkább visszavonulásra késztették a szerb erőket, megbomlott az addigi egység Karadzic és hadseregtábornoka, Ratko Mladic között, akit le is váltott posztjáról. A délszláv háborúkat lezáró Daytoni Békeszerződés után aztán Karadzic eltűnt, még mielőtt a hatóságok letartóztathatták volna.
A délszláv háborús bűnöket kivizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) 1995. július 25-én emelt vádat vele szemben, 16 pontban. Egyebek mellett népirtással és az emberiség ellen elkövetett bűnökkel vádolták. 1996. november 16-án aztán újra vádat emelt vele szemben Hága. Ebben a vádiratban már a srebrenicai vérengzés miatt is részben őt tették felelőssé. Ez volt a legsúlyosabb vád ellene, amelynek során 1995 júliusában mintegy nyolcezer bosnyák muzulmán férfit mészároltak le. Az ICTY szerint Szarajevó kegyetlen megszállása szintén az ő elnökségének idejére esett. A vádak szerint összességében 11-szeres háborús bűnös és kétszer vett részt népirtásban.
A Nyugat, Oroszország és Szlobodan Milosevics nyomására 1996-ban átadta a hatalmat addigi alelnökének, Biljana Plavsicsnak. Karadzic ezután visszavonult a közéletből. Ezt követően bujkált, s váratlan helyeken vélték felfedezni. Később nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellene. Karadzic szenvedélye az irodalom volt. Írt színművet és megjelent verseskötete is Az eszement lándzsától a fekete meséig címmel.
1998 novemberében az Egyesült Államok ötmillió dolláros vérdíjat tűzött ki a fejére. 2002 októberében a hágai törvényszék összevonta az addigi vádiratokat. Az új vádirat 11 pontot tartalmazott. 2005-ben a nemzetközi békeerők egyre nagyobb nyomást próbáltak gyakorolni Karadzsics családjára, fiát, Sasát tíz napra őrizetbe vették, ezért felesége arra kérte férjét a médiumokon keresztül: adja fel magát. Ahhoz azonban, hogy kézre kerítsék, a belgrádi kormánynak a hágai törvényszékkel való őszinte együttműködési szándéka is kellett. 2008. július 21-én fogták el Szerbiában. Mint kiderült, alternatív orvoslással foglalkozott Belgrádban, sőt Bécsben is. Július 30-án szolgáltatták ki Hágának. Sosem derült ki, kapott-e bárki is vérdíjat érte. Másnap már meg is hallgatták a bírák.
A per hivatalosan 2009. május 26-án kezdődött, amikor az ügyész ismertette az ellene felhozott vádakat, de a vádlott magatartása miatt a bíróság a vád első tanúját csak 2010. április 13-án tudta meghallgatni. Az egykori boszniai szerb elnök nem tartott igényt ügyvédekre, magát védi. Az eltelt hat esztendő alatt a meghallgatások során minden pszichiátriai érzékét bevetette. Többször megkísérelte késleltetni perét. Az eljárás kezdete előtt például tíz hónapnyi időt kért arra, hogy áttanulmányozhassa vaskos dossziéját, de kérésének nem tettek eleget. Igaz, így is ónos lassúsággal haladt az eljárás.
Karadzic 2010 márciusában elhangzott „védőbeszédében” beszélt hosszabban a saját szerepéről. Mint mondta, a Bosznia függetlenségéről 1991 októberében elfogadott határozat "törvénytelen és alkotmányellenes volt", a döntésből kihagyták a szerbek képviselőjét, aki tiltakozásul elhagyta az üléstermet, amikor a függetlenségről szavaztak. Karadzic bizonyítani is próbálta, hogy a szerbek nem ellenezték a független Boszniát. Szerinte ugyanis a népcsoport 1992 februárjában elfogadta a "három Bosznia egy Boszniában" nevű javaslatot, amely kimondta az állam függetlenségét a három népcsoport saját alkotmányos egységének megteremtése mellett. "Mi akkor azt mondtuk, beleegyezünk abba, hogy elhagyjuk Boszniát, ha megteremthetjük saját alkotmányos egységünket" - fejtette ki a háborús bűnökkel vádolt egykori boszniai szerb elnök. Szerinte a bosnyákok akkori vezetője, az időközben elhunyt Alija Izetbegovic miatt hiúsult meg az akkori javaslat, aki 1992 márciusában nem látta el kézjegyével a dokumentumot. Radovan Karadzic a srebrenicai népirtásról is beszélt, amely az egyik legsúlyosabb vele szemben meghatározott vádpont. Úgy vélte, a srebrenicai tragédia csak "mítosz".
2012 augusztusában a vádlott új eljárást követelt arra hivatkozva, hogy túl későn kapta meg a szerinte "több százezer oldalnyi" periratot, emiatt nem tudott felkészülni a védekezésre. Karadzic rendre ártatlannak vallotta magát, sőt 2012 júniusában az ellene felhozott összes vádpont ejtését kérte a bíróságtól.
Az eljárás zárószakasza 2015 szeptemberében kezdődött meg, ekkor az ügyészség Karadzic életfogytiglani börtönbüntetését indítványozta. A vád szerint egyértelműen bebizonyosodott, hogy ő volt a "hajtóereje" a boszniai szerbek részéről elkövetett "etnikai tisztogatási" cselekményeknek.
