Veszélyes szélsőjobboldali pártnak tartom, a magyar társadalom tudatos elrontójának, amely ha egyszer bármilyen alkalomból és akár közvetett formában is hatalomra kerülne, rengeteg gondot okozna. Tömérdek bajt. Növelné az ellentéteket, feszültségeket szítana, még jobban tönkremenne a Fidesz által is lezüllesztett gazdaság. Ami ellenben látható, ügyesebb, körmönfontabb párt az Orbánénál, higgadtabban igyekszik politizálni.
Az egyik legutóbbi parlamenti incidens - Vona Gábor és a kormányfő heves indulatúnak látszó személyes, mondanám inkább személyeskedő összecsapása -, egyértelműen jelezte, hogy milyen természetűek is ezek a veszedelmek. A politikában kevésbé járatos tömegekben, kivált a tájékozatlan szavazókban, azt a látszatot kelthetik, hogy a Jobbik az egyik legradikálisabb ellenzéki párt. A bírálataiban kíméletlen, nem fukarkodik a leghevesebb jelzőkkel sem. Amit Vona elmondott Orbán vagyoni viszonyairól, illetve a gyanúról, hogy a kormányfő netán mit is hallgat el jövedelmi forrásairól, egyetértő visszhangot válthat ki, azt a látszatot keltheti, ezek csakugyan „tökös gyerekek”, nem finomkodnak, kimondják azt, amit gondolnak.
