Az oroszországi kisváros, Donyeck bíróságán tegnap megkezdődött az ítélethirdetés Nadia Szavcsenko ukrán pilóta ügyében. Ítéletet ma hirdetnek, előzetesen a vádhatóság 23 év letöltendő börtönbüntetést kért a két orosz újságíró halálában bűnrészességgel vádolt ukrán pilótára. Tegnap már bűnösnek mondta ki a testület a két orosz újságíró megölésében, békés polgári lakosok meggyilkolásának kísérletében és illegális határátlépésben. Ügyvédje szerint az orosz sajtó ezt már akkor megírta, amikor a teremben még csak a perbeszédek folytak. Arról, azonban senkinek sem volt kétsége, hogy ez lesz a verdikt a perben, amelyet az ukránok koncepciós perként élnek meg. A kérdés csak az, hogy valóban 23 év börtönre ítélik?
Szavcsenko jelezte, nem fog fellebbezni, hiszen nem ismeri el az orosz bíróság illetékességét. A nemzetközi közösség felszólítása – az Európai Unió kül-és biztonságpolitikai főképviselője, az Európai Parlament, több uniós tagállam és az Egyesült Államok egyaránt felszólította Moszkvát Szavcsenko azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására, újabb szankciókat helyeztek kilátásba – olyannyira nem hatotta meg a moszkvai vezetést, hogy tegnap reggel azt az ukrán parlamenti képviselőkből álló küldöttséget is feltartóztatták az orosz határnál, amely a pilóta ítélethirdetésén szeretett volna jelen lenni. Sőt, öt évre megtiltották a beutazást Oroszországba a minszki kontaktcsoport egyik ukrán tagjának, Irina Herascsenko parlamenti képviselőnek, aki egyben az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének is tagja. (A kelet-ukrajnai válság békés rendezését célzó minszki kontaktcsoport legközelebb szerdán ülésezik.) A többieket végül beengedték.
Szavcsenko szabadon bocsátását követelik FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN GALLUP
Tisztázatlan kérdések
A Szavcsenko-ügyben, akárcsak a kelet-ukrajnai konfliktus két éves történetében, számos rejtély van. Olyan kérdések, amelyekre egyelőre nincs objektív, független válasz, csupán a szemben álló felek saját interpretációja.
A két orosz újságíró haláláért börtönbüntetésre ítélt Nadia Szavcsenko esetében is több nyitott kérdés van. Az, hogy valóban bűnös-e a pilóta az újságírók meggyilkolásában, senkit sem érdekel sem Nyugaton, sem Ukrajnában, Oroszországban pedig eleve bűnösnek tartják, egyetlen pillanatig sem élt esetében az ártatlanság vélelme. Oroszországban ő a „szoknyás mészáros”, az ukrán szélsőjobb veszély megtestesítője.
Orosz részről:
1. Hogyan és miért került orosz fogságba az ukrán pilóta, ha a kelet-ukrajnai konfliktusba tényleg nem involválódott Oroszország, mint ahogy azt Moszkvában állítják?
2. A luhanszki szakadárok, akik állítólag foglyul ejtették a pilótát, miért épp őt adták át Oroszországnak, miközben számos más hadifoglyot maguk őriztek, majd a minszki tűzszüneti egyezmény hatályba lépése után maguk kezdtek fokozatos fogolycserébe?
3. Mennyire jogszerű az orosz bírósági eljárás, még abban az esetben is, ha valóban a pilóta maga lépett át orosz földre álcázott menekültként, és ott került fogságba, mint ahogy az oroszok állítják? Miért kellett őt letartóztatni és mit keresett volna egyáltalán Oroszországban?
4. Miért ragaszkodik Moszkva, hogy Szavcsenkót ne hadifogolyként kezeljék, hanem köztörvényes bűnözőként ítéljék el Oroszországban? Miért vállalja Putyin Szavcsenko miatt az újabb nemzetközi felháborodást, esetleges újabb szankciókat, s azt, hogy ez legyen az akadálya az orosz-EU kapcsolatok rendezésének?
5. Kezelheti-e nem hadifogolyként Szavcsenkót Oroszország, miközben a nő kétségtelenül katona, részt vett egy háborúban, amiben állítólag Oroszország nem részes? Emelhet-e vádat ilyen körülmények között Oroszország az ukrán főhadnagy ellen, anélkül, hogy megsértse a Genfi Egyezmény előírásait?
6. Miért csinált Putyin nemzeti hőst egy olyan ukrán főhadnagyból, aki az orosz fogság és bírósági per nélkül egyike lenne az „ismeretlen katonáknak”, egyike a nyugaton is sokat bírált, kegyetlenkedéseiről és nyílt neonáci szimpátiájáról elhíresült ukrán fegyveres önkéntes alakulatok kétes hírű harcosainak?
Ukrán részről:
1. Miért kellett az ukrán főhadnagynak szabadságra mennie és önkéntesként csatlakoznia a kelet-ukrajnai harcokhoz?
2. Miért választ egy ukrán katonatiszt egy kétes hírű önkéntes alakulatot a hadsereg helyett?
3. Miért lett a Julija Timosenko vezette Batykivscsina párt listavezetője a 2014 őszén már orosz fogságban lévő pilóta? A kétségtelenül művelt, okos Timosenko miért épp az eddigi nyilvános szereplése alapján végtelenül vulgárisnak tűnő, a bíróságon káromkodó, bemutató, az Ajdar-társaságát önként vállaló pilótát tette meg listavezetőnek?
4. Az ukrán lakosság jó része sem rajong a fegyveres önkéntes alakulatokért, amelyek tagjai országszerte nem egyszer riogatták már a lakosságot és keveredtek köztörvényes bűnökbe, de Szavcsenko nemzeti hős voltát a többség nem kérdőjelezi meg.
5. Ha nemzetközi nyomásra Kijevnek sikerül kiszabadítania a pilótát, indítanak-e az ügyben kivizsgálást, megtudjuk, hogy miért halt meg célzott tűzben a két orosz újságíró, vagy ugyanúgy nem lesz vádlottja és felelőse a történetnek, mint a 2014. május 2-án az odesszai szakszervezeti házba bemenekült oroszbarát tüntetők halálának? Akkor néhány száz Kijev-párti, zömében szélsőjobboldali aktivista a szakszervezetek székháza előtti téren felgyújtotta az oroszbarát szeparatisták sátrait, akik épp aláírásokat gyűjtöttek Ukrajna szövetségi állammá való átalakításáról és az orosz nyelv államnyelvvé nyilvánításáról szóló népszavazás megrendezéséhez. A székházat, amelybe bemenekültek a megtámadott aláírásgyűjtők Molotov-koktélokkal felgyújtották, 38-an vesztették életüket a tűzben. A történtek után a Jobb Szektort vélte az események mögött a média, de a későbbiekben elhalt a nyomozás és az igyekezet a felelősség tisztázására.
Szimbolikus véletlenek?
- Nadia Szavcsenko pere az ukrán határhoz közel található oroszországi Donyeck városában zajlik. Minden bizonnyal nem véletlen a helyszínválasztás, hiszen az oroszbarát kelet-ukrajnai szakadárok fellegvára a határ túloldalán fekvő ukrajnai Donyeck.
- Az orosz duma 2014. március 20-án hagyta jóvá egyetlen ellenszavazattal a Krím-félsziget csatlakozását Oroszországhoz. A referendumot március 16-án tartották meg, március 18-án a Kremlben pedig aláírták az orosz-krími államközinek mondott megállapodást a Krími Köztársaságnak és Szevasztopolnak az Oroszországi Föderációhoz csatlakozásáról. A parlament ezt az egyezményt hagyta jóvá. Idén március 20-a vasárnapra esett, a pilóta ítélethirdetése pedig a hét első két munkanapjára, 21-22-re.
A nő, aki keresztbe tehet Putyinnak
A Kijevben született 34 éves Nadia Szavcsenko élete rendkívül eseménydús.
Állítólag mindig is pilóta akart lenni, már 16 évesen, 1998-ban jelentkezett az ukrán hadsereg pilótaképzőjébe, a harkivi Légierő Egyetemre. Nem vették fel, mert az érvényben lévő szabályzat szerint csak férfiak tanulhattak ott.
Elvégezte divattervezői tanulmányait, majd a Tarasz Sevcsenko Kijevi Nemzeti Egyetem újságíró szakán tanult egy évet. Innen ismeretlen okból és körülmények között távozott.
Ezután kezdődött a katonai pályafutása. Beállt a seregbe, ahol előbb rádiósként szolgált, aztán deszantos kiképzést kapott. 2004–2005-ben békefenntartóként szolgált Irakban, ő volt az ukrán egység egyetlen női tagja. Hazatérése után, megfellebbezve a harkivi egyetem nőket diszkrimináló szabályzatát, a védelmi minisztérium engedélyezte felvételét. Sajtóhírek szerint innen kétszer is eltanácsolták magatartási problémák miatt, de sikerült elvégeznie. Navigátorként került az ukrán légierő helikopteres ezredéhez. Történelmet írt, ő lett az első ukrán pilótanő, és mindmáig az egyetlen is, akinek megadatott, hogy Szu–24-es vadászbombázóval és Mi–24-es harci helikopterrel is repüljön.
2009-ben ő lett az ENSZ Fejlesztési Programja keretében zajló, nemi egyenlőségért folytatott kampány arca. Ez még nem hozott neki általános ismertséget, de ezután megerősödtek pozíciói a hadseregben is, amely 2011-ben készített egy húsz perces dokumentumfilmet pilótanőjéről.
A kelet-ukrajnai harcokban viszont nem a hadsereg tagjaként vett részt, hanem a náci szimbolikát viselő Ajdar önkéntes zászlóalj kötelékében helikopterpilótaként. Igor Korneljuk, az orosz állami televízió riporterét és hangmérnökét, Anton Volosint 2014. július 17-én ölte meg célzott aknatűz, Szavcsenko 18-án esett fogságba. Ennek körülményei azonban rejtélyesek. A pilóta és Kijev szerint luhanszki szakadárok fogták el és adták át az orosz hatóságoknak, Moszkva szerint Szavcsenko illegálisan, saját maga, álcázott menekültként lépett Oroszországba. De hogy miért, arra nincs orosz válasz. Az orosz vádhatóság szóvivője 2014. július 9-én jelentette be, hogy Voronyezsben fogva tartják Szavcsenkot és vádat emelnek ellene a két újságíró halálában játszott szerepéért. Azzal vádolják, ő adta meg az újságírók tartózkodási koordinátáit az ukrán hadseregnek, így tette lehetővé a tüzérségi célzást. Szavcsenko ezt tagadja, azt állítja, azért volt jelen, hogy a sérült katonák kimenekítésében működjön közre. Védőügyvédje által nyilvánosságra hozott telefonos cellainformációk szerint a két újságíró elleni támadás időpontjában ő már fogságban volt.
2014 novemberében a Batykivscsina listáján parlamenti mandátumot nyert. E választási kampány során lett nemzeti hős, országosan ismert.
2015 januárjában rendezték Kijevben az első szimpátiatüntetést Szavcsenkóért. 2015 márciusában Petro Porosenko államfő az Ukrajna Hőse címet adományozta neki.
2015. január 26-án beválasztották az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) ukrán delegációjába is. Diplomáciai mentessége nem zavarja az orosz bíróságot.
Szavcsenko 2014. december 12-én kezdett először éhségsztrájkba, 86 napig vízen és teán kívül mást nem fogyasztott. 2016. március 3-9. között a folyadékot is megtagadó száraz éhségsztrájkot folytatott. Az emberi szervezet átlagosan egy hétig bírja ki víz nélkül.