A döntőben a tavalyi fedettpályás Európa-bajnok magyar nehézatléta - a tőle már megszokott módon - nagyszerűen versenyzett, s óriási csatát vívott a szám két favoritjával, a hazai Michelle Carterrel és a kétszeres olimpiai és többszörös világbajnok új-zélandi Valerie Adamsszel.
Márton 17,99 méteres dobással kezdte a viadalt, amivel a harmadik volt Adams (18,49 m) és az amerikai Jillian Camarena-Williams (18,17 m) mögött az első sorozatot követően. A folytatásban a magyar versenyző sorozatról sorozatra javítani tudott, másodikra 18,38-ra, harmadikra pedig az idei legjobbját jelentő 19,01-re repítette a súlygolyót. Ugyanakkor Mártonhoz hasonlóan Adams és az elsőre érvénytelent dobó Carter is folyamatosan javult, így Márton minden szériát követően a harmadik volt. A negyedik körtől már csak nyolcan folytathatták a finálét, ekkor az esélyesek „pihentek”, egyikük sem javított - Márton 18,71-et ért el -, ötödikre viszont a szegedi sportoló még közelebb „lopakodott” vetélytársaihoz, 19,08 méteres dobása azonban továbbra is a harmadik helyet jelentette. A szabályok szerint hatodik kísérletet már csak az első négy tehetett. Közülük az elsőként próbálkozó, negyedik trinidadi Cleopatra Borel messze elmaradt Mártontól, azaz ő már élete első vb-dobogójának biztos tudatában lépett dobókörbe, mindez azonban nem zavarta meg, s a tavalyi Eb-n elért 19,23 méteres fedett országos csúcsát tíz centivel túlszárnyalva, 19,33-mal az élre ugrott.
Ekkor azonban még hátra volt Adams és Carter, akik közül a címvédő új-zélandi sztár - aki a női súlylökésben 2006 és 2014 között egyeduralkodónak számított - nem tudott javítani. Így Carter utolsó dobásán a magyar vb-cím múlt, viszont az amerikai lökő egészen elképesztő kísérletet mutatott be, szinte tökéletes dobása után pedig 20,21 méternél ért földet a súlygolyó, ami számára vb-címet, honfitársunknak pedig ezüstérmet jelentett.
Márton Anita bravúros teljesítményével a magyar atlétika hatodik fedett vb-érmét szerezte meg, köztük a második ezüstérmet, s egyúttal 1999 óta az első dobogós helyet. „Még nem igazán tudtam feldolgozni, hogy ezüstérmes vagyok - idézte őt a hazai szövetség honlapja. - Három héttel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy dobogóra állok, aztán az utolsó időszakban már voltak biztató jelek. Edzőm, id. Eperjesi László sokkal optimistább volt, mint én, de ő kívülről jobban rálát a dolgokra.”