"A kérdés az, hogy meddig komédiázik a magyar gazdasági kormányzat a több évtizedes múltra visszatekintő, méltán népszerű hazai cafeteria-szisztémával? Tényleg megszületett már a »bölcs« döntés a béren kívüli juttatások megsemmisítéséről, vagy miután nyíltan eltörölni nem merik, a konstrukció lassú, sok szenvedéssel járó kivéreztetését választják?"
A fenti két kérdést három és fél évvel ezelőtt tettem fel a Népszabadság című napilap hasábjain, de részleges és viszonylag nehezen értelmezhető választ csak 2016. március 10-én kaptam. Annyi talán kijelenthető, hogy a "meccs" eldőlni látszik, mivel a miniszterelnök egy nyilvános rendezvényen kijelentette: az EU szétzúzta a magyar cafeteria-rendszert, tehát lépnünk kell. Pedig az Európai Unió Bírósága nem semmisítette meg a honi cafeteria-rendszert, csak korrekciós követelményt fogalmazott meg az Erzsébet-utalvány és a Széchenyi Pihenő Kártya vonatkozásában. Ennyi történt, nem több, de a magyar kormányfő mégis új irányt fogalmazott meg, melynek értelmében a jövő évtől a béren kívüli juttatások rendszerét meg kell szüntetni. Szerinte az eddig adott cafeteria-elemeket "készpénzesíteni" kell és "kettős bérrendszert" indokolt életbe léptetni 2017. január 1. napjától. Az alkalmazásra kerülő technológiát ma még nem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy a tervek szerint a jövő évtől kezdve a dolgozói bérszerkezetnek két eleme lesz: egy adóval és járulékkal terhelt hányada, és egy nettó típusú, központi elvonástól részben mentesített szelete.
Ha így lesz, akkor a hazai cafeteria-rendszer végleges kiiktatása egy hosszú - szerintem sikeres - történet végleges lezárását is jelenti. Az Erzsébet-utalvány, a SZÉP Kártya és a többi kedvezményezett elem megszüntetése valószínűleg sokáig hiányozni fog a kereskedő és vendéglátó-ipari vállalkozóknak, valamint több millió magyar munkavállalónak. Jegyzetemben mégsem a várható üzleti és forgalmi veszteségről (pl.: vidéki szállodák) szeretnék írni, hanem a bevezetésre kerülő "kettős bérrendszerrel" kapcsolatos előzetes kétségeimről és a lehetséges negatív hatásokról.
Jóhiszeműen fogalmazom meg gondolataimat, tehát azzal a feltételezéssel, hogy a változtatást indítványozók javító szándékkal és megfontoltan akarnak korszerűsíteni, és nem meggondolatlan kísérletezéssel kívánják büntetni a dolgozó magyar népet.
1. Milyen magatartás várható azoktól a vállalkozóktól (ezek vannak többségben), akik eddig soha semmiféle béren kívüli juttatást nem biztosítottak munkavállalóiknak? Ha ők is áttérhetnek a "kettős bérrendszerre", akkor elképzelhető, hogy a jelenlegi bérszerkezetüket módosítva akár 10-20 százalékot is átcsoportosíthatnak a tehermentes sávba. A nettó kifizetés persze nőhet (látszólag mindenki jól jár), de az ellátási alap és az ellátás összege (táppénz, gyed stb.) csökken, vagy jó esetben stagnál. A jelenlegi, korántsem kedvező demográfiai és egészségügyi helyzetben nem biztos, hogy célszerű a teljesítményarányos munkajövedelem egy részének kivonása a járulékfizetési kötelezettség alól.
2. Nem tartanak-e attól az elképzelés kigondolói, hogy a ma még béren kívüli juttatást fizető vállalkozók az új szabályok nyári-őszi közzétételekor az év második felében megszüntetik a még működő cafeteria-rendszerüket csak azért, hogy jövőre a lehető legtöbb valódi bérelemet "áttolhassák" a járulékmentes sávba? Lesz rá idejük, mivel az első félévben elfogadott - az állami költségvetésről szóló - törvény már világosan mutatni fogja az új bérpolitikai tendenciát.
3. A járulékköteles és a "megtisztított" bérek egy banki utalással kerülnek majd a munkavállalók számlájára. Öt-tíz év elteltével nagy meglepetéssel konstatálhatják a nyugállományba készülő dolgozók, hogy az évtizedekig bérként kapott és így számon tartott jövedelmük egy része nem képezi a nyugdíjjárulék és így a nyugdíj számításának alapját. Ma ugyanis tisztában vannak azzal a munkavállalók, hogy a "kajajegy" és az "üdülési csekk" nem ellátási alap, de vajon ugyanilyen biztonsággal fogják tudni azt is, hogy a számlájukra érkező pénz egy része nem biztosítéka a nyugdíjuknak?!
4. Közfoglalkoztatás, minimális bér, garantált bérminimum. A három fogalomhoz kapcsolódó kifizetések tiszta értékére nem lehetünk túlságosan büszkék, a kontinens pénzügyi közösségének közös valutájában számolva ezek a tételek havi nettó 170-280 EUR között mozognak. Hozzávetőlegesen egymillió ember érintett a három kategóriában. A közfoglalkoztatás után kapott díjazás, a legkisebb havi munkabér és a garantált bérminimum egyaránt adó-és járulékköteles munkajövedelmek. Munkapiaci kategóriák - tehát nem segélyek -, így a közös teherviselésbe való bevonásuk indokolt. A jövőben a legalacsonyabb bértételek esetében is lesz járulékmentes sáv, vagy azok teljes egészében megmaradnak járulékköteles jövedelmeknek? Nehogy egy meggondolatlan - esetleg differenciálatlan szabályozással - felkeltsük az illegális munkaadás/munkavállalás iránti kedvet!
5. A cafeteria-szisztémát nem kedvelőktől sokszor hallottam, hogy az alkalmazott rendszer, a nyilvántartás, az egyes elemek eltérő kerete és a bonyolult adóztatás súlyos terhet ró az érintett kb. ötvenezer munkáltatóra. A kérdésem: a nemzetgazdaság teljes egészére vonatkozó "kettős bérrendszer" bevezetése milyen hatással lesz a több mint félmillió (!) vállalkozó és munkaadó ügyviteli rendszerére, adminisztrációs kötelezettségére?
6. Eddig technikai ügyeket vetettem fel, amire remélhetőleg megnyugtató válaszokat fogok kapni. De az én igazi dilemmám az, hogy a cafeteria-elemek béresítése feloldja-e a mai alacsony nettó keresetek és a rendkívül magas munkabérterhek ordító ellentmondását, hatalmas különbségét? A béren kívüli juttatások "készpénzesítése" tényleg érdemben segíti a nettó bérek reálértékének emelkedését? Előremutató megoldás-e az, ha a munkabérek egy részét kivonják a közteherviselés alól? Ne feledjük: a béren kívüli juttatás nem szabadon elkölthető jövedelem, ami társadalmilag támogatott és kötött felhasználása miatt kerülhetett kedvezményes adó-és járulékkulcs alá. Racionális ugyanezt a megoldást alkalmazni a bérek egy részének esetében is?
7. Félve kérdezem, hogy a március 10-én bejelentett elképzelés és az általam még nem ismert - a jövőbeni gyakorlatot leíró - szabályrendszer illeszkedni fog a hatályos közösségi joghoz? Világ csúfsága lenne, ha az Európai Bizottság és az Európai Unió Bírósága a későbbiekben "elkaszálná" az új magyar bérrendszert.
Várom a szakmai anyagokat, várom, hogy a Versenyszféra és Kormány Állandó Konzultációs Fóruma megvitassa az idevonatkozó koncepcionális anyagot és a végrehajtást előíró normaszöveg tervezetét. Izgalmas időszak előtt állunk. Hosszú pályám során már sok megkezdett, félbehagyott és elbukott bérreform-kezdeményezésnek voltam tanúja. Ugye ez a mostani sikeres lesz?
