Szó szerint megdöbbentő a hír, hiszen ereje és lendülete teljében volt, új filmjén dolgozott. Lesújtó és váratlan a halál, amely megszakította a pályáját, amelyen még voltak további tervei. A Halj már meg! című filmjét tavaly forgatta le Ónodi Eszterrel, Kováts Adéllal, Cserhalmi Györggyel, Hegedüs D. Gézával a főszerepekben. Az utómunkálatokat már nem tudta maga befejezni.
Nem sok filmet rendezett, de mindegyikben különös világot teremtett. Hősei mintha egy valamiféle másik dimenzióban jártak volna a földön, evilági konfliktusokkal nem egészen evilági térben igyekeztek megoldani az életük nagy kérdéseit. Ettől a furcsa fesztültségtől-lebegéstől még akkor is felébredt nézőjében az erős kíváncsiság, ha az a néző történetesen csak a sültrealizmusban érezte biztonságban magát. Érzelmileg a társadalom kisemmizettjeivel volt szolidáris, a hatalom birtokosainak hatalmi játszmái vehemens haragot ébresztettek benne. Ez a mindig nyílt és tisztességes véleménye a Kísértések című nagyjátékfilmjén túl leginkább a kisfilmjeiben kapott megfogalmazást.
Matematikusnak indult, majd filozófiát tanult, nagyon művelt, széles olvasottságú művész volt. A rendezői diploma megszerzése után 1988-tól a fiatal filmesek műhelyének, a Balázs Béla Stúdiónak volt a vezetőségi tagja, de hogy a művészet mellett a társadalmi mozgások is érdekelték, mutatja, hogy 1989-ben a román forradalom alatt japán és francia televíziós megbízásból haditudósító volt, s a Szabad Európát is tudósította.
Rendezői bemutatkozása a Halálutak és angyalok című első nagyjátékfilmjével a mozgóképi absztrakció lehetőségeinek határát próbálta kitapintani 1990-ben. Ezt a filmjét meghívták Cannes-ba, ott volt a bemutatója. Kamondi második játékfilmje, az Alkimista és a szűz a megkapó érzékenységű Ónodi Esztert indította el filmes pályáján 1998-ban egy nagyon különös, szürreális világú történettel, melynek ugyancsak ő írta a forgatókönyvét. Egy fiatal fiú és egy cigánylány mesébe hajló fordulatokkal tarkított drámai története a 2002-es Kísértések, amelyet a Berlinale versenyébe hívtak meg. Nagyszabású lázas látomásként indította útjára legutolsó elkészült filmjét. Bodor Ádám Az érsek látogatása című novellája alapján forgatta 2007-ben a Dolina című filmjét, amelyet Karlovy Varyban mutattak be a fesztivál versenyében. Pályája egyik nagy vállalkozása volt, hogy Petri György költőről közvetlenül halála előtt egy 25 órás dokumentumfilmet forgatott 2001-ben, In Memoriam Petri György címmel.
Dolgozott producerként, tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, 1992-től több színházi előadás rendezése fűződik a nevéhez, Miskolcon kísérleti színházi műhelyt alapított, járt Londonban színházi tanulmányúton, Amszterdamba meghívták a színházi fesztiválra. Díjak kísérték filmes és színházi munkáit egyaránt.
Sokoldalú alkotó ember volt, egyéni színt képviselt a magyar filmművészetben. Utolsó rendezését – mert biztosan lesz, aki az ő rendezői szellemében befejezi - már nélküle fogjuk megnézni. Nem a gyász szavával búcsúzunk tőle, hanem az alkotó munka iránti eleven kíváncsisággal.