Schiffer András emlékeztetett az egykor Orosházáról a parlamentbe juttatott Táncsics első követelésére, a zsellérek földhöz juttatására és párhuzamot vont napjaink politikájának aktuális kérdéseivel. Feltette a kérdést, mit szólna ehhez ma a kései utódja, "aki közmunkásokat robotoltat saját földjén".
A koronák és trónusok csak addig állhatnak fenn, míg a népek szegények és tudatlanok - idézte Táncsics Mihályt Schiffer András, rámutatva arra: ma a bérszínvonalában a környezetétől leszakadó országban kell érvényt szerezni ezen igazságának, ott, ahol az oktatás GDP-arányos kiadásainak 30 százaléka tűnt el.
A miniszterelnök szavaival szemben kijelentette: a legbátrabbak is itthon tarthatók, növekvő oktatási színvonallal, bővülő kutatási kapacitással, a mikrovállalkozások támogatásával, "a hűbéri viszonyok eltörlésével".
Szólt arról is: olyan korban kell érvényt szerezni mindennek, amikor a kormány, a trónusok helyét a profitérdek veszi át, a globális nagyvállalatok kereskedelmi megállapodásokkal "vesznek meg korrupt kormányokat", a népeket pedig úgy lehet szegénységben és tudatlanságban tartani, "ha olcsón lehet rájuk sózni a jólét illúzióját, ha elveszítik kötődésüket helyhez, hagyományhoz, ha megszűnnek népeknek lenni".
Úgy ítélte meg, a magyaroknak is reményt adhat, ha az óceán túloldalán is egyre többen határoznak úgy: van, ami nem eladó.
Petőfi Sándor költőt idézte, amikor kijelentette: "nem lázítok, mert nincs erre szükség, miért ráznám meg erőszakosan azt a fát, amelynek gyümölcse már túlérve rothadásban van. Ha megért a gyümölcs, fájától magától a földre hull alá. Bármit mond a szenvtelen hízelgés: nincsen többé szeretett király".
Schmuck Erzsébet frakcióvezető-helyettes az emlékezésre megtelt kávéházban arról szólt, hogy '48 nemcsak politikai, hanem gazdasági forradalom is volt, mivel csak egy erős és saját gazdaság adhatja meg polgárainak az önálló cselekvés lehetőségét.
A 12 pontból kiemelte a nemzeti bank létrehozásáról szólót, hangsúlyozva, hogy a követelés a köz vagyonáért vállalt felelősségről is szólt.
Hajdu Mária, az LMP emlékezetpolitikai szakszóvivője Görgey Artúr forradalomban és szabadságharcban betöltött szerepéről szólva arra mutatott rá: nem az volt árulás, hogy letette a fegyvert a túlerővel szemben, hanem az, hogy megölte a nemzet és a hatalom kibékítésének gondolatát.
