Röhrig Géza elmondta: fontosnak tartja, hogy Ukrajnában vetítették le a filmet, abban az országban, ahol Babij Jar és Kamjanec-Pogyilszkij található. 1941. szeptember 29-én és 30-án mintegy 34 ezer zsidót mészároltak le a német megszállók a Kijev melletti Babij Jarban. 1941. augusztus 27-én a Szovjetunió német megszállás alatt lévő nyugati részén, a ma Ukrajnához tartozó, az ország délnyugati részén található Kamjanec-Pogyilszkij - akkori hivatalos nevén Kamenyec-Podolszkij - közelében mintegy 23 600, nagyobbrészt Magyarországról kitoloncolt zsidó embert gyilkoltak meg a német SS-csapatok.
Röhrig Géza szavai szerint jó lenne, ha Ukrajnában minél többen láthatnák a filmet. Reményét fejezte ki, hogy a fiatalabb nemzedékek - amelyek kevésbé előítéletesek nagyszüleiknél - jól fogadják a filmet és hatással lesz rájuk.
Szita Szabolcs, a budapesti Páva utcai holokauszt-emlékközpont igazgatója - aki szintén Kijevbe érkezett a film bemutatójára - arról beszélt, hogy alapvetően az iskolákban kellene foglalkozni azokkal a tanulságokkal, amelyek a történelemből, és ebből a filmből levonhatók.
"Fontos, hogy jobban megismerjük a múltat, jobban szembenézzünk bele" - hangsúlyozta. Kiemelte, hogy a film rádöbbenti az embereket arra, miként kellene a mai feszült korban egymásra vigyázni, nehogy a múlt megismétlődjön. Hozzátette, hogy a mai Ukrajna területén - Babij Jarban, illetve Kamjanec-Pogyilszkijban - történt tragédiák okozta sebek csak akkor és úgy gyógyulnak be, ha ilyen filmeket készülnek, mint a Saul fia.