- Megtörténhet, hogy a veszélyhelyzetre hivatkozva betiltják a tüntetéseket és csak Orbán Viktor beszélhet majd a fizetett tapsolók, meg a lengyelek előtt?
- Nem akarom hinni, hogy így lesz. Akkor sem, ha látom, mire készül a kormány, egyebek mellett ezzel a saját szabályait is felrúgó, egész országra érvényes rendelettel. De üzenem, március 15-ét nem lehet betiltani. Korlátozni, médián keresztül megfélemlíteni ugyan lehet, ám az a hatalom, amelyik ezt az ünnepet megpróbálja elvenni, jobb, ha elkezdi saját sírfeliratát fogalmazni. Magyarországon március 15-e a szabadság szimbóluma.
- A jelek szerint elkezdett félni, kapkodni a kormány. Talán, mert a nemzeti ünnep furcsa nyitányaként az államfő nem írta alá az MNB-törvényt, eközben viszont megismertük Orbán "főherceg" titkos rezidenciáját és Matolcsy várbeli álmát.
- Miért ne félne a hatalom? Inkább azon kellene csodálkozni, ha nem éreznék, mindez vissza fog hullani rájuk. Sőt, már el is kezdett. Salgótarjánban rég nem látott vereséget szenvedett a Fidesz és fölényes győzelmet aratott a baloldal. De az előbbi sort folytatva, a terrorveszély-helyzetre vonatkozó alkotmánymódosítást be sem adták, akkora volt a tiltakozás. Miután elvesztették a kétharmadot, meg sem próbálkozhattak ezzel. A társadalom is lázad, ilyen helyzetben természetes, ha fél a hatalom. Féljen is.
- Nem tudják már visszanyomni a szellemet a palackba? Nyilván vannak még eszközei Orbánnak.
- A szellem már csak olyan, hogy vagy bent üldögél a palackban, vagy ha lehetőséget kap erre, kijön. Visszanyomni nem lehet, bár látom a kísérletet. Ám rossz hírem van a kormány számára, ezt a palackot nem ők nyitották ki, ennek belülről nyomták ki a dugóját, ezért végkép tehetetlenek a tiltakozásokkal szemben.
- Akkor biztos abban, hogy utcára mennek a pedagógusok, a kopasz-botrány miatt háborgók és a Kálvin téren is állni fog a miniszterelnök beszédét kontrázni akarók színpada?
- Igen, és ez így helyes. Március 15-e a szabadság ünnepe és a szabadságvágy jelképe. Ezen a napon nem csupán arra emlékezünk, mi történt 1848-49-ben, hanem saját szabadságvágyunkat is ki akarjuk fejezni. Generációkon átívelő vágyak ezek. 2016 márciusában úgy emlékezünk a márciusi ifjakra, úgy ünnepeljük Petőfit, hogy eközben saját szabadságunkat akarjuk visszaszerezni. Ha pedig ezért utcára kell, érdemes menni, akkor remélem, sokan demonstrálni is fogunk.
- Ön kikkel tüntet? A pedagógusokkal, vagy az NVI épülete elé vonul, ahová a szocialisták várják a "fekete kedd" ellen tiltakozókat.
- Fél 2-kor elmegyek a választási iroda elé, ahol a társaimmal együtt a szabadság korlátozása, a bőrfejűek fellépése ellen tiltakozunk. Délután 3-kor tanárként és szabadságszerető magyar emberként ott leszek a Hősök terén, azután a Kossuth téren a többiekkel együtt meghallgatom a beszédeket.
- Németh Szilárd agymosással vádolta az oktatás helyzetét vázoló felszólalásaiért a parlamentben. Tényleg nagy a baj?
- A fideszeseknél mindenképpen. Németh Szilárd nem csupán agymosással vádolt, hanem azzal is, hogy Dúró Dóra jobbikos politikussal kánonban énekelve együtt mossuk az emberek agyát. Tetszett ez a mondat, jót nevettem rajta. Az viszont baj, hogy ezt a nótát, amit persze nem a jobbikos képviselővel közösen adunk elő, Németh Szilárd nem hallja, vagy nem akarja meghallani. Ám ha a politikusokra nem figyel is, a kockás ingesekről tudomást kellene vennie. Ezt a nótát ugyanis ma már egymást nem is ismerő tízezrek egyre hangosabban dúdolják a fülébe.
- Mi ez a nóta?
- Több mint érdekes a kérdés, amire ha nem politikusként, hanem tanárként akarok válaszolni azt mondom jobb, ha az igen tisztelt hatalom gyorsan összedugja a tanácsadóival a fejét. Azért javaslom ezt, mert ott, ahol egy államtitkári nyilatkozat miatt néhány hét alatt ilyen mozgalom szerveződik, baj van. Kockás inges tanárok, itthon és külföldön tanuló diákok teszik fel saját fotóikat a Facebookra, így üzennek egymásnak. Azon tényleg el kell gondolkodnia a hatalomnak, hogy egyetlen gimnázium kitűnően megfogalmazott leveléből hogyan lesz másfél hónap alatt országos mozgalom. Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy a háttérben óriási erőfeszítéssel előkészített sejtek, csoportok várták a jeladást. Hanem a kormány tevékenysége nyomán alakult ki olyan helyzet, amelyben egyetlen félresikerült nyilatkozat okán pillanatok alatt megszerveződött a tiltakozás. Ez mutatja legjobban az ország jelenlegi hangulatát. A megfogalmazott levelet bátor kiállásnak tartom, akár az első kockás inges fotót, de a hatást az ellenzék szempontjából is még bizalomébresztőbbnek gondolom. Azt mutatja, hogy mondjanak bármit, az emberek nem fásultak, saját ügyükért már nem félnek kiállni.
- Gondolja, hogy a kormány tudatában van a tiltakozás okozta veszélynek, ezért fél?
- A pedagógusok, diákok hangját ugyan hallják, de tényleg azt gondolják, hogy csak kisebb problémák vannak az oktatásban. Hogy a kulturális bizottsági tagtársamat, a volt államtitkár-asszonyt idézzem: "nem kell az egész szervezetet félteni, akkor, amikor csupán a kisujj fáj". Nagyjából annyi jut el hozzájuk, hogy vannak apróbb hibák, homokszem került a gépezetbe, de az önkontroll hiánya és az, hogy a külvilággal megszakadta a hatalom kapcsolata, nyilvánvaló. Azt remélik, apróbb változtatásokkal minden megúszható. Barátsággal üzenem: nem úszható meg.
- Azt is remélik, ha korlátozzák a sajtót, egyszerűbben úrrá lehetnek a kínos helyzeteken? A napokban Kósa Lajos közölte, hogy provokatív kérdéseik miatt meg akarják regulázni az újságírókat.
- Ez már a valóban félelemben élő hatalom reakciója. Annak a nyilvános beismerése, hogy ez így nem folytatható. Ezért támadnak olyan ötleteik, amiket normálisan gondolkodó, épeszű ember talán meg sem ért. Amiről tudni lehet, hogy betarthatatlan. Az ilyesmivel a sírjukat ássák. Annál is inkább, mert a politikusnak tudnia kell, hogy a nyilvánossággal lehetetlen szembe menni.
