Mielőtt a regnáló köztársasági elnök elégedetten hátradőlne foteljében - lám, ő képes volt szembeszállni az Országgyűlés, a kormány akaratával, és elküldeni az Alkotmánybírósághoz két olyan törvényt, amely a közpénzek elköltésének nyilvánosságát korlátozná -, ki kell jelenteni, nagyon is kilóg a lóláb. Aki egy kicsit is elgondolkozik, azonnal látja, olyan törvényekről van szó, amelyeket nagy valószínűség szerint azért nyújtott be a hatalom, hogy lehetőséget biztosítson erre a köztársasági elnöki lépésre, és arra, hogy az Alkotmánybíróság jó hosszú, nehezen értelmezhető, a törvényalkotókat több oldalon elmarasztaló határozatokat hozhasson. Kellenek a bizonyítékok annak alátámasztására, hogy Magyarország jogállam, demokrácia, működik a fékek és ellensúlyok rendszere.
Valójában a két törvény megsemmisítésének nincs igazi tétje. A posta helyzete nem változik, a Magyar Nemzeti Bank alapítványaihoz kimentett pénzek, maradnak a „helyükön”. A nyilvánosságnak normális országokban nagy ereje van. Ahol a tisztesség számít, nem lehet miniszter, aki húsz évvel korábban feketén alkalmazott bébiszittert. Országunk azonban távol áll attól, hogy normális ország legyen. Éppen ellenkezőleg: úgy tűnik, ebben az országban minél tisztességtelenebb valaki, annál magasabbra jut. Ezt az állítást támasztja alá Ferenczi Krisztina munkássága, aki részletesen, bizonyítékokkal alátámasztva írta le a kormányzó pártok gazdasági visszaéléseit, mindmáig egyetlen eljárás sem indult az általa feltárt ügyekben. Szimbolikus jelentőségű maradt a Magyar Bálint szerkesztésében megjelent több kötet is, amelyek bemutatják a magyar maffiaállamot. Napvilágot láttak azok az ingatlanvásárolások is, amelyek egyes kormánytagokhoz kötődnek, és amelyekhez kapcsolódó, sokszor több százmilliós vételárnak bevételi oldalról történő alátámasztása mindeddig elmaradt. Ismertek a magyar állam tulajdonában lévő földek árveréséhez kapcsolódó ellentmondások, ugyanúgy, ahogy a trafikok szétosztásával kapcsolatos anomáliák. Minden döntés mindig törvényes volt. Igaz, a törvényeket névre szólóan írták meg, sokszor egyéni módosító indítványként nyújtották be, s nem egyszer néhány nap alatt megtárgyalták és kihirdették. Ha megjelentek a Magyar Közlönyben, az azt jelenti, hogy a köztársasági elnöknek az aláírása szerepel a törvény végén.
Mint ahogy szerepel annak a törvénynek a legalján is, amely lehetővé tette, hogy a kormány saját hatáskörben elrendelje a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet. A köztársasági elnök azáltal, hogy aláírta az egyes törvények Magyarország államhatárának hatékonyabb védelméről, és a tömeges bevándorlás kezelésével összefüggő módosításáról szóló 2015. évi CXLII. törvényt, szabad kezet adott a kormánynak ahhoz, hogy olyan intézkedéseket vezessen be az országban, amelyek nagyon is alkalmasak arra, hogy félelmet keltsenek. Ezt a törvényt nem lett volna szabad aláírnia a köztársasági elnöknek, hiszen az alaptörvény világosan megmondja, hogy az Országgyűlés - és nem a kormány - mely esetben és milyen feltételek mellett rendelheti el a rendkívüli- vagy a szükségállapotot. Az Országgyűlés akadályoztatása esetén a köztársasági elnök léphet az Országgyűlés helyébe. Az akadályoztatás tényét azonban az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a miniszterelnök egybehangzóan állapítja meg. A köztársasági elnöknek kötelessége lett volna megkérdeznie az Alkotmánybíróságtól, összhangban áll-e az alaptörvénnyel az a felhatalmazás, amely alapján a kormány tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetre hivatkozással elrendelheti a válsághelyzetet és az ehhez kapcsolódó intézkedéseket. Miután a köztársasági elnök végzettségére nézve jogász, tudnia kellett volna, ez a törvény nem felel meg a normavilágosság követelményeinek, ezért sérti a jogállamiság alkotmányos elvét. A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet elrendelésének több, egymástól független feltétele van. Az első csoportba tartoznak azok, amelyek konkrét, mérhető adatokhoz kötődnek: az elismerést kérők és a tranzitzónában tartózkodók számához. A harmadik törvényi feltétel azonban szabad kezet ad a kormánynak. Tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet rendelhető el bármely olyan migrációs helyzettel összefüggő körülmény kialakulása esetén, amely valamely település közbiztonságát, közrendjét vagy a közegészségügyet közvetlenül veszélyeztetheti. A veszélyeztetheti kifejezés nagyfokú önkényes értelmezésre ad alapot, pedig a közbiztonság, közrend fogalomnak sincs pontos definíciója.
A kormány élt is a felhatalmazással. 2016. március 9-én Magyarország egész területére elrendelte a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet, az említett rendelkezésekre történő hivatkozással. Kis rosszindulattal azt is lehetne mondani, éppen időben, a március 15-ei tüntetéseket megelőzően. Tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet esetén a katona jogosulttá válik a közúti forgalmat irányítani, korlátozni, szüneteltetni. Jogosult a katona személyazonosság megállapítása érdekében az igazoltatásra. A rendőrség tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben járványügyi intézkedések biztosítására - írásos utasítás alapján - jogosult ellenőrzés végzésére, megfigyelés céljából belépni és benntartózkodni bárkinek a lakásában. Területet, épületet zárhat le, megakadályozhatja, hogy bárki belépjen oda vagy eltávozzék.
Az országunk valóban válságban van. Megoldásához másik köztársasági elnökre, másik Országgyűlésre, másik kormányra van szükség.
