Amikor olvastam Orbán titkos dácsájáról, egy jól gazdálkodó Tolna megyei tsz-elnök esete jutott az eszembe. A hírhedt elnök viselt dolgai már régóta szúrták a szemét a párt megyei vezetőinek, leginkább irigységből. Első támadásuk során behívták a központba, Szekszárdra és kérdőre vonták: egy éjjel, Szekszárd sétálóutcáján, miért énekelt részegen Hitler dalokat? A válasza az volt, hogy ha énekeltem, akkor a megyei párttitkárral együtt tettem, mert ő is velem volt. Le is került az ügy a napirendről. Elterjedt a hír, hogy az elnök egy mini szállodát épített Szekszárdon, és azt minden éjszaka más-más nővel, szobánként avatta fel. A kutakodók most már óvatosabbak voltak, elmentek az elnök falujába és felkerestek egy tsz-tagot, beszámoltak az elnök viselt dolgairól, a szállodájáról. A paraszt bácsi a következőt mondta: jól megy a tsz, ott dolgozom, van háztájim is. Építettem egy házat magamnak, egyet a lányomnak, egyet a fiamnak. Miért ne lehetne az elnökünknek egy olyan mini szállodája? Megérdemli! Ha az országban az állampolgárok úgy élnének, mint a tsz-tagok éltek akkor, ott, abban a Tolna megyei faluban, a kutyát sem érdekelné Orbán dácsája.
