Erőteljesen piásan érkezik Martha, Básti Juli alakításában, tisztes polgári otthonukba. Amúgy sem szűkszavú, de most az alkohol még inkább megoldotta a nyelvét. Felpaprikázva és felpörgetetten beszél. Mondhatni, be nem áll a szája. Gesztusai is szélsebesek. Hangja eléggé éles. Mondja és mondja és mondja a magáét, közben egyfolytában szapulja a Rudolf Péter által játszott férjét, George-t. Ő egy ideig elengedi ezt a füle mellett, aztán, mint akinek jócskán gyakorlata van az ilyesmiben, pikírt tömörséggel oda-oda szúr egy-egy gunyoros megjegyzést Marthanak, aki ettől még inkább elemébe kerül, riposztozik, ahogy már a férje is ezt teszi. Szóval bántják egymást, a férj igyekszik nyugodt maradni, de azért érződik, hogy benne is megy fel a pumpa, a feleség mindinkább felhúzza magát.
Családi „pingpong” játszma, láthatóan rutinosan, érezhetően nem először csinálják, egyre jobban belelovalják a másikat a játszmába, szurkálódnak, aztán már átvitt értelemben sebeket is okoznak, de ezt mazochista módon élvezik is, gyűlölködésük összetartozást is mutat, fantáziadús agytorna is, jól összeszokottan hajszolják bele magukat egymás bosszantásába, kivesézésébe.
Edward Albee legismertebb darabja, a Nem félünk a farkastól mára klasszikussá vált. Mike Nichols filmje - Richard Burtonnal és Elisabeth Taylorral a főszerepben - öt Oscar-díjat is besepert, és világszerte ismertté tette a darabot, amit itthon is játszottak jócskán. Legendás előadás a magyarországi ősbemutató Tolnay Klárival és Gábor Miklóssal a Madách Színházban. Kemény produkció volt például a Radnóti Színházban Gothár Péter rendezése, Csomós Marival és Bálint Andrással. Megmutatta, hogy az ember mennyire képes kifordulni önmagából, hogy akár egy polgári lakásban is meg lehet járni a poklok poklát.
Puskás Tamás rendezőt a Centrál színházban tán nem a pokol legmélye érdekli a leginkább. Nem akar gyomrosokat bevinni a nézőknek. Kíméletesebb. A játékosság jobban izgatja, az, hogy az az éjszaka és hajnal, amikor az események történnek, olyan, mint egy sakkjátszma. Minden piálás mellett agyat is igényel. Van akár könnyed ugratás jellege is, de aztán ez eldurvul, és nagy már a tét, a közszemlére kitett zsigerekkel és idegekkel játszanak olyanok, akiknek csak mérsékelten sikerült az élet, és egy ilyen felfokozott hevületű „kikészítősdi”, nagyobb izgalom, mint a valóság, ami iránt fásulttá váltak.
A történet szerint egy kisváros egyetemének közepes történelem tanára játssza ezt a feleségével, akinek az apja a rektor. Próbálná előretolni a férjét, de valószínű ez még protekcióval sem megy, feltehetően nincs több benne, mint amennyit elért. Ezért is szapulja rendületlenül. A papa szándékainak megfelelően vettek részt egy összejövetelen, hogy ismerkedjenek az új, fiatal tanerővel, akit Honeyval, a butuska feleségével együtt azon nyomban meghívott hozzájuk, és ők hajnali kettőkor be is állítanak. Ettől kezdve nekik és velük is folyik a különös színjáték. Elkapják a grabancukat. Básti úgy alakítja Marthat, hogy ha felpörög, nem tud leállni. Ez a különös egymást „nyúzósdi” a szenvedélyévé vált. Imád fölülkerekedni, de a félelmei is megmutatkoznak, kiüt a depressziója, a haláltól való rettegése, és a férje melletti társas magánya. Meg az is, hogy azért ő se vitte sokra. Rudolf George-ja inkább befelé emészti magát. Egy ideig mintha nyugodt maradna. Agyas elmésséggel használ egy-egy epés megjegyzést. Olykor mintha oda se hederítene arra, amit hall, aztán hirtelen bevisz egy mélyütést.
A padlóra itta magát Nick (Schmied Zoltán)
A fiatal biológust, Nicket Schmied Zoltán adja. Igyekezne talpon marad a részeg éjszakán, de nem sikerül. Belőle is kibukik a boldogtalansága, rajta is úrrá lesznek az ösztönei. Az egyik legfeszültebb jelenet, amikor a háziasszony meghágására készül, és erre a nem éppen húzódozó „áldozat” még, hogy tovább feszítse a húrt, fel is hívja a férje figyelmét. Ő pedig halálos nyugalmat színlelve, tüntetőleg olvasgat, hogy mit érdekli ez a csekélység. Ami aztán meg is történik, pedig a közelben ott van Honey, aki Nickhez tartozik. De addigra úgy kiborul, hogy hány és hány. Ágoston Katalin nem játssza olyan ostobává, ahogy szokták. Inkább tétovává, gyengévé. Aki azért valamennyire észleli mi történik körülötte, de totálisan tehetetlen, miközben már féltékenységi, és bizonyos tekintetben hatalmi játszma is zajlik. És közben egyfolytában durrannak a fordító, Hamvai Kornél poénjai, szóleleményei. Kínossá váló szituációk humorral ötvöződnek. De persze gúnyos ez a humor, cikizős, felsebzős, egyáltalán nem ártatlan. A Pallós Nelli által tervezett, amúgy tágas szobában, szinte egymáshoz rántja a szereplőket. Érzékelteti, hogy számukra tág térben is szűk a mozgástér. És ez már így marad örökkön örökké, akkor is, ha ettől a pokoli részeg éjszakától netán valamelyest változnak, ha ez ördögi katarzist is jelenthet számukra.
Puskás Tamás előadása jutalomjáték a színészeknek, akik élnek is a lehetőséggel.