Lehetne élcelődni a jelenségen. Hogy miket hord össze, ha felszólal a parlamentben, vagy ha sajtótájékoztatót tart. De a fő kérdés mégis csak az, komolyan kell-e venni? Hiszen a Fidesz frakcióvezetőjéről van szó. Egy "régi motorosról".
Annyi bizonyos, hogy nem szerepet játszik. Nem bízták meg azzal, hogy fontos ügyekből csináljon show-műsort, lényeges problémákról a maga bumfordi módján terelje el a figyelmet. Meggyőződéssel beszél, legyen szó bármiről. Akkor is, amikor azt mondja, most már tegyenek fel egy másik kérdést, mert ez meghaladja az értelmi képességeit. Akkor is, amikor azt kéri, olyant kérdezzenek, "amire pozitívan lehet válaszolni”. Akkor is, ha arról értekezik, már csak udvariasságból is felel mindenre. És midőn afelől érdeklődnek, milyen minőségben ad neki tanácsot Habony Árpád, nem poénból válaszolja, hogy "jó minőségben".
Csoda-e, ha időnként belezavarodik a mondandójába? Hiszen provokálják őt. Mint általában a politikusokat. És ezekből nem jönnek ki egyformán jól. Lázár János elegáns és képes úgy szőni a szavait, mintha összekacsintana a kérdezővel. Néha össze is kacsint. Kósa Lajos soha. Ő annál komolyabban veszi a feladatát. Így aztán elérte, hogy a kancelláriaminiszter is megsajnálja. Vagy le, eldönthető. Hiszen azt mondta, mindannyiunknak van annyi baja a magyar nyelvvel, mint a frakcióvezetőnek. Ez tény. De nem mentség, persze.
Különösen akkor, ha a frakcióvezető kissé elveti a sulykot. És azzal áll elő, hogy az állandó provokációk miatt "szigorúbb ügymenetre" térnek át. Ami azt jelenti, hogy ezentúl csak akkor lehet majd a Fidesz politikusait a megadott témán túl másról is kérdezni, ha általános sajtótájékoztatót tartanak. Vagyis nem lehet arról érdeklődni, ami éppen a levegőben van. Tessék példát venni a pénteki miniszterelnöki rádiószózatokról, ahol a mikrofonállványnak kinevezett hölgy még véletlenül sem tesz fel oda nem illő kérdést. Sőt, kérdést is alig. Mert ugye nem utánozhatja mindenki a kormányszóvivőt, aki egyszerűen kisétált a teremből, amikor a kormány és Habony Árpád kapcsolatáról akarták faggatni.
És ne tessék olyan idejétmúlt fogalmakkal jönni, mint sajtószabadság, vagy azzal, hogy az újságírók és riporterek eleve kíváncsiak, ráadásul feladatuknak vélik a közönség informálását. Hiszen köztudott - a Fidesz kommunikációs igazgatója meg is erősítette -, hogy ezek a sajtómunkások többnyire gúnyolódnak, cinikusak, kötekedők. Nem is csodálkozhatnak, ha folyamatosan rendszabályozzák őket. Minthogy pedig mindenünnen nem tudják kitiltani őket - mint az RTL Klub stábjait a parlamentből -, hát más módon kell felelős magatartásra kényszeríteni valamennyiüket.
Kósa Lajost komolyan kell venni. Jelképes, amit csinál, még ha a "szigorúbb ügymenetet" nem is olyan egyszerű bevezetni.
