Annyira szép, kedves, és népbarát a mi Terrorelhárítási Központunk, hogy már március 15-én nulla órától – értsd: éjféltől - telerakja a nadrágját a miniszterelnök féltésének melléktermékével. E pillanattól ugyanis a csupa nemzet iránti aggódásból finanszírozott Q7-es dandár hadat üzent az ellenvéleménynek a Nemzeti Múzeum környékén.
Nem újdonság, folyamatosan hadat üzennek, a helytartó tanács reszketni méltóztatásának prevenciója végett.
Az ellenzékiek tehát most számíthatnak arra, hogy ahogyan a bikkfán termett rendőrnyelv fogalmaz: „ a fenti időszakban az intézkedéssel érintett területen védett személy részvételével megtartott (előre is múlt idő, ugye…) nagy létszámú állami rendezvény kerül megtartásra”. (Egy általános iskolai magyartanárt azért delegálnék e tömérdek tábornokkal, és pénzzel kitömött egymáslövészeti gittegyletbe.)
Szó, ami szó, a Védett Személy biztonsága érdekében a rendőrség az érintett területet a forgalom elől lezárhatja, megakadályozhatja, hogy oda bárki be- vagy kilépjen, az ott tartózkodókat távozásra kötelezheti, továbbá a területre belépők és ott tartózkodók ruházatát és járművét átvizsgálhatja, a közbiztonságra veszélyt jelentő anyagokat, eszközöket lefoglalhatja, illetve azok bevitelét a rendezvény helyszínére megtilthatja. Édes istenem, mennyi ostobaság egyetlen hosszan kiizzadott mondatban - pedig jelen használatra még le is rövidítettem!
Ami viszont kétségtelenül nóvum, hogy – ismétlés a tudás anyja – a békés megemlékezők vagy csak a véletlenül arra járók járműveit és ruházatát is átvizsgálhatják. Osztán miért, kérdezhetnénk, hiszen magam kábé negyven éve ki-kilátogatok a Múzeumkertbe, de soha még a zsebembe nem néztek bele, még akkor sem, amikor utóbb az emlékezetes „lánchídi csata” történt.
Igaz az is, hogy az MDF-kormány idején gyilkossági nyomozókkal is találkoztam ott az ünnepség alatt – rájuk bízták a nép figyelését civilben, emlékszik, Boross Péter úr? (Remélem, lengyel barátaink nem hoznak szalonnázó bicskát a hosszú útra - all inclusive ellátásuk nyilván biztosított -, mert hamar a Gyorskocsi utcában találhatják magukat.)
Nem nyilvános viszont az a dokumentum, hogy a pedagógusok által meghirdetett, de számtalan szervezet, mozgalom, és civil által támogatott aznapi tüntetésre hogyan, miképp szerveződik rá a rendvédelem, a titkosszolgálat.
Míg a múzeum körülieket e burkolt fenyegetésekkel próbálják távol tartani, „szedálni”, addig az igazi, a „nem állami” demonstráció megfigyelése, bomlasztása konspirált módon történhet. Gondolom, már előre fölvette az üres Hősök terét a lakájtévé egy magányos riporterrel, és Pukli István mondataiból is összevágtak valami újabb gyalázatot. Meglátjuk.
Ahogyan majd azt is megláthatjuk, hogy a Magyar Állami Operaház - ’56 hatvanadik évfordulójára - egy futottak még táncdalénekes által komponált művel, a Kádár utolsó beszéde című „történelmi áttűnéssel” készül. Az Ókovács Szilveszter-Kossuth díjas Ákos duó művében Kádár János, Rajk László, Péter Gábor, Farkas Mihály énekel majd, a fene tudja mit.
Hogy a TEK mivel készül a premierre, nem tudni. Ajánlom viszont az illetékesek figyelmébe Vujicsics Tihamér klasszikus paródiáját: „daloljunk vagy lőjek?”.
