„Az Orbán Viktornak szóló üzenet úgy hangzik, hogy ha európai megoldást akarunk a menekültválságra, akkor neked is el kell mozdulnod, nem ragaszkodhatsz csak a magyar állásponthoz, hanem hozzá kell járulnod a kompromisszumhoz. Ez egész konkrétan azt jelenti, hogy részt kell vennie a tehermegosztásban, és nem lehet, hogy erődöt építünk Európából" – ezt Manfred Weber, az Európai Parlament néppárti frakcióvezetője nyilatkozta a bajor kormányfő és a magyar miniszterelnök minapi találkozója előtt.
Orbán hátrább is húzta a felcsúti agarakat, a Seehoferrel közösen tartott sajtótájékoztatóján már nem győzte hangsúlyozni, hogy az Uniós szerződések betartása a legfontosabb és nem szándékozik gyengíteni sem a német kormányt, sem – a fideszes politikai kommunikációban az ördög fegyverének tekintett menekültkvóta legnagyobb támogatóját – a német kancellár Angela Merkelt. Hogy a magyar kormányfő ehhez képest épp milyen zakót húz majd magára az európai vezetők holnapi csúcstalálkozóján (kurucos különutast vagy bölcs, közös megoldásban érdekelt európait), még nem tudjuk. Az biztos, hogy az orbáni pávatáncból végképp elég, a menekültválság megnyugtató megoldása a magyar kormányfő hozzáállásán is múlik. Hiszen az Európai Tanács tagjaként aktív részese a döntéseknek, saját felelőssége tehát, hogy segíti a megoldást, vagy – ahogyan eddig – csak akadályozza annak kiérlelését. A populista hatalomhajhászásnak, a plakátokon árult gyűlöletnek, a virtigli lopásokról figy-elmet elterelő „migráncs-propagandának” immár vége kell legyen.
A kialakult helyzet ugyanis az európai közösség egységének, a schengeni vívmánynak és – ez az elsődleges – menekülő emberek életének a megmentéséről szól. A tagállami kormányfők gáncsoskodása egyértelmű okozója az eddigi kudarcnak; Orbán állításával ellentétben ugyanis nem „Brüsszel”, hanem néhány, a jobbikos operatőrnők módjára mindent és mindenkit felrúgó miniszterelnökök miatt nincs működő megoldás. Nem lehet tovább halogatni és tologatni a kompromisszumot, a most következő Európai Tanácsülésen az állam- és kormányfőknek érdemben döntésre kell jutniuk. Elengedhetetlen, hogy kézzelfogható előrelépés történjen a krízis nehezét vállaló országok humanitárius és anyagi támogatásáról, a schengeni szabadságot ideiglenesen felrúgó intézkedések sorsáról és következményéről, a közös terhekből részt és szolidaritást nem vállaló tagállami kormányok kötelezettségeiről, vagy éppen a dublini szabályok teljes átírásáról.
Orbán Viktor részese és felelőse a menekültkrízis közös európai megoldásának. Ha csak pávatáncra és gáncsoskodásra képes, akkor nem csupán a válság megoldását hátráltatja (tudatosan, saját és/vagy külföldről sugallt érdekei szerint), de végérvényesen kiírja a magyar nemzetet is az európai közösségből. Ez utóbbi pedig a legnagyobb tragédia.
729 nappal vagyunk a miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után. Akkor megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Nyolcvankettedik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.