Zolika kedves, szolgálatkész 35 év körüli fiatalember, aki a Szövetség bejárati ajtaján belépőket barátságosan üdvözli, bár ő nem portás, hanem afféle mindenes, és megkérdezi, hogy miben segíthet. Mindegy, hogy öltönyös minisztériumi ember az illető vagy egy bicebóca sorstárs. Segít ebben-abban az ott dolgozó munkatársaknak is, akiknek szintén elkel a segítség, mert általában nehezebben mozognak, mint Zolika. Ő maga halmozottan sérült, bicegős a járása, ha nem is lehet vele filozófiai értekezést folytatni, de egyáltalán nem gügye (na és ha az lenne?) és kinézetre sincs vele semmi baj. Ruhája mindig tiszta rendes. Ő az, aki reggel mindig pontosan érkezik a munkahelyére, késni és hiányozni soha nem szokott.
Nagyon szeret az Szövetségnél dolgozni, ahol a sérült emberek érdekeit vannak hívatva megvédeni és minden diszkrimináció ellen fellépni. Zolika 7 év óta dolgozik itt, illetve csak dolgozott, mert váratlanul felmondott neki az új elnök. Holnap már nem is kell jönnie, sőt - arra kérték - ne is jöjjön. Édesapja megkérdezte, hogy mi baj van Zolikával, az elnök röviden annyit mondott: semmi, csak nem szép látvány. Ide gyakran jönnek minisztériumi emberek, nem szeretné, ha Zolika fogadná őket. Majd elhelyezi valamelyik célszervezetüknél, ahol Zolika látványa nem zavar senkit. Mondom még egyszer: Zolika kinézete kifejezetten kellemes. Valamikor a 70-es években, amikor a tv-ben dolgoztam-ajánlottam egy sérültekkel kapcsolatos programot a Híradónak. Akkor azzal utasítottak el: csak nem képzeled, hogy fogyatékost fogunk a híradóban mutogatni? Most 2016-ot írunk. Dugjuk el a Zolikákat megint?
