Feldolgozhatatlannak nevezte a győzelem érzését A Dal című verseny első helyezettje, miután a közönség - szavazataival - úgy döntött, ő képviselheti Magyarországot a májusi stockholmi Eurovíziós viadalon. Freddie - aki tavaly még Fehérvári Gábor Alfréd néven lett negyedik helyezett egy tévés tehetségkutatón - Pioneer című dalát vitte sikerre. A 25 éves énekes céljának azt tartja, hogy amikor fellép majd a színpadra a svéd fővárosban, Magyarország büszke legyen rá.
A három elődöntő és a két középdöntő eredményeképpen nyolcan jutottak be a szombati döntőbe. Ott a zsűri - Zséda, Freinreisz Károly, Both Miklós és Pierrot - pontozása alapján négy előadóra voksolhatott a közönség. Feltűnő volt, hogy a döntőbe jutott reménybeli magyar indulók közül mindössze ketten énekeltek magyarul, a többiek mind angol nyelvű számmal neveztek. A zsűri pedig az utolsó adásban is folytatta következetlen működését. A Kállay Saunders Band ugyanis kétszer is előadhatta dalát, mert az első alatt az énekes "fülese" technikai problémák miatt nem működött. A másodiknál viszont Kállay Saunders csődölt be, ám az ítészek mégis beszavazták a legjobb négy közé. Ahonnan viszont kimaradt Vásáry André, akinek produkcióját a zsűri leginkább hozzáértő tagja, Pierrot a leghatásosabbnak minősítette és a legmagasabb pontszámmal díjazta. Ez sem volt azonban elég.
Freddien kívül csak Oláh Gergő kapott mind a négy zsűritagtól pontot a döntőben. Győz a jó című dala a cigány, a keleti és a magyar zene különleges keveréke, amely méltó módon képviselhette volna Magyarországot az Eurovíziós versenyen. Az említetteken kívül még Petruskára lehetett voksolni az utolsó részben. Az előadó már előzőleg megkapta az év felfedezettje díjat, viszont a múlt héten szóba került, hogy Trouble in My Mind című száma esetleg egy korábbi film zenéjének koppintása lehet. Erről azonban a döntőben szó sem esett, mintha mi sem történt volna.
A további három szereplő - Mushu, Berkes Olivér és Tóth Andi, valamint a Parno Graszt - jól tette a dolgát, de sok reményük nem lehetett a végső sikerre. Hiszen az első kettőt a közönség szavazta be a döntőbe, tehát az ítészeknél amúgy sem álltak jól, a Parno Graszt pedig érdekes produkciójával nem lett volna esélyes Stockholmban.
A nagyszabásúnak kikiáltott és a közmédiában hosszú heteken át erőteljesen promotált műsor-folyam amúgy sem különleges, sem nagyon szórakoztató nem volt. Hacsak nem számítjuk a két műsorvezető erőlködését. A szülése után gyorsan visszatért Tatár Csilla leginkább különlegesen előnytelen ruháival keltett feltűnést, míg Harsányi Levente minden megjelenésével azt jelezte, hogy ő tulajdonképpen csak kényszerből van a színpadon és igyekszik elhatárolódni mindentől.
Az idei évre újjáalakított zsűri viszont erősen alul teljesített. Zsédának meg kellene maradnia az éneklésnél, mert így prózában csak annyira tellett, hogy minden alkalommal eljátszott a "helyeskét". Frenreisz Károly, mint a "nagy öreg" mindenkinek mindig gratulált, ami egy idő után jelentősen csökkentette értékelésének színvonalát. Both Miklós hosszú magyarázatokba bonyolódott, de ezekből leginkább az marad emlékezetes, hogy állandóan okoskodott. Az egyetlen érdemi megszólalás mindig Pierroté volt, aki néha ugyan kritizált, de a véleményére legalább oda kellett figyelni.
Hogy aztán Freddie dalának milyenek az esélyei a májusi megmérettetésen, az egyelőre kérdéses. Nagyon valószínűnek látszik, hogy a következő Eurovíziós dalversenyt sem Budapestnek kell majd megrendeznie, vagyis a végső győzelem szinte kizárt. A svéd közönségnek annyi előnye mindenesetre lesz, hogy ők legalább biztosan értik majd a magyar dal szövegét, hiszen jól tudnak angolul, míg a Magyarországon szavazókról ez egyáltalán nem mondható el.
