Elgondolkodtatónak nevezte a Bertelsmann transzformációs indexében, hogy autoriter tendenciák fedezhetőek fel azokban az országokban, amelyekben „szilárd a demokrácia”. A dokumentumban ezzel kapcsolatban külön szót ejtettek Magyarországról, ahol – a jelentéstevők megállapítása szerint – Orbán Viktor miniszterelnök megnyirbálta az alkotmánybíróság jogköreit, a különböző ellenőrző szerveket, a számvevőszéket, a hírközlési hatóságot, az állami tulajdonban lévő vállalatokat párttársaival tölti fel. S a magyar kormány példáját követi a varsói kabinet is. Az ősz óta hatalmon lévő, Beata Szydlo kormányfő-vezette varsói kormány intézkedései ugyanakkor nem szerepelnek még a BTI-ben – írta a dokumentumot részletesen ismertető Der Spiegel.
Nem ez az első eset, hogy a Bertelsmann jelentésében szót ejtenek a magyar kormány intézkedéseiről, hiszen már a két évvel ezelőtti BTI-ben is lesújtó képet adtak a magyarországi viszonyokról. Az előző, 2014 februárjában nyilvánosságra hozott transzformációs indexben például különösen nagy teret szenteltek a budapesti kabinet intézkedéseinek. Az akkori, a világ 129 államának demokratikus viszonyait vizsgáló dokumentumban a német szakértők egyebek mellett azt írták, hogy az Orbán-kormány semmibe veszi a demokrácia alapelveit, s nem működik a hatalmi ágak szétválasztása. Mint rámutattak, az önkényes intézkedések nem voltak összhangban a demokratikus alapértékekkel, a kormány törekvéseit az "agyoncentralizálás" jellemzi és nem tartja tiszteletben a fékek és egyensúlyok rendszerét, miközben demokratikus vita helyett demagóg kommunikációt folytat. A jelentés megállapította, hogy a kormány a politikai hatalom mellett a gazdaság és a kultúra felett is átvette az irányítást, s tudatosan terjeszti a Horthy-kultuszt.
A hétvégén közzétett jelentésnek azonban csak egy kis része foglalkozik a magyarországi viszonyokkal. Az említett 129 államokból a kutatók 74 országot minősítettek demokratikusnak, megjegyezvén azt, hogy távolról sem nevezhető minden országban tökéletesnek a demokrácia. Ötvenöt államot autoriternek minősítettek, 40-et pedig kemény diktatúrának. Ez kettővel több, mint amennyi a 2014-es jelentésben szerepelt. Különösen az arab világban figyelhető meg a diktatúra felé fordulás, hiszen az arab tavasz után az egyes országokban önkényes intézkedésekkel próbálták stabilizálni a helyi viszonyokat.
A kutatók megállapítják, hogy hasonló jelenségek figyelhetőek meg Kelet-Európában és Közép-Ázsiában is. Az ukrajnai események, a Majdanon történtek megrémítették Vlagyimir Putyint, áll a jelentésben. Az orosz elnök válaszként csökkentette a nem kormányzati szervezetek mozgásterét, munkatársait „külföldi ügynököknek” bélyegezte, betiltotta a tüntetéseket, elvette az igazságszolgáltatás függetlenségét. De nemcsak Oroszországban, hanem más volt szovjet tagköztársaságokban is aggasztó a helyzet. Kivált a közép-ázsiaiakban, amelyekben korrupt oligarchák uralják a gazdasági és politikai életet.
Ami Afrikát illeti, a Bertelsmann szerint a gazdasági fejlődés nem járt politikai nyitással. Sőt, Kenyában és Nigériában a kormányzat megnyirbálta az emberi jogokat. Több országban módosították az alkotmányt, hogy az adott elnök akár élete végéig maradhasson az államfői székben. A legfrissebb példa erre, Uganda. Az országban az elmúlt héten ismételten újraválasztották Yoweri Museveni elnököt, aki már harminc éve áll az ország élén, legveszélyesebb kihívóit bebörtönözték.
A jelentés szerint csak igen kevés országban figyelhető meg a demokratikus intézmények erősítése, pozitív példaként kizárólag Malit, Guineát, Nepált, valamint az európai államok közül egyedüliként Ukrajnát jelölték meg.
A BTI kitér a vallási fanatikusok folyamatos térnyerésére. Törökországban Recep Tayyip Erdogan elnök nem nyugodott addig, amíg pártjának nem sikerült abszolút többségre szert tennie a törvényhozásban. A tömörülés az ország iszlamizálását tűzte ki célként – állítja a jelentés. Nigériában 12 szövetségi államban vezették be az iszlám törvénykezést, a saríát, s szorították háttérbe a szekuláris alkotmányt. A világ 21 országában pedig a vallási dogmák fontosabb szerepet játszanak, mint két éve.
A vallás politikára gyakorolt befolyása nem kizárólag az iszlám többségű országokban figyelhető meg. Több afrikai államban, Etiópiában, Eritreában, Ugandában a keresztény egyházak válnak jelentősebbekké a politika szintjén is. Oroszországban a kormányzat saját céljaira használja fel az orosz-ortodox egyház képviselőit. A klérus tagjai a Kreml által is propagált „hagyományos orosz értékeket” hirdetik azzal a céllal, hogy megakadályozzák a nyugati befolyás beférkőzését a társadalomba.
A Bertelsmann dokumentuma megállapítja, a különféle egyházak növekvő politikai befolyása, ami ez Afrikában és Ázsiában is megfigyelhető, a demokráciát és a pluralizmust fenyegetik. Ott, ahol a politika és az igazságszolgáltatás nagyrészt olyan dogmákra és tradíciókra épül, amelyeket a hivatalos magyarázat szerint Isten legitimál, egyre kisebb a más véleményűek mozgástere – vélekednek a jelentés készítői.
Egyes iszlám országokban, így Szaúd-Arábiában, illetve Iránban az ellenzékieket „Isten ellenségeinek” minősítik, mivel elutasítják azt a tézist, hogy a vallásnak a politikai életben is meghatározó szerepet kell játszania. A BTI megemlíti, a két ország komoly riválisa egymásnak, s a közel-keleti térségben mindketten egyfajta egyeduralkodói szerepre törekednek. A vallást felhasználva próbálnak ideológiai befolyásra szert tenni Irakban, Szíriában, továbbá Libanonban. Ez nem túl jó kilátás az arab országokbeli szekuláris mozgalmak számára – írja a jelentés.
Csehország - 10
Szlovákia - 9
Lengyelország - 8
Horvátország - 8
Magyarország - 8
Oroszország - 7
Szerbia - 6
Bosznia-Hercegovina - 6
Ukrajna - 5
Elhibázott gazdaságpolitika, aránytalan elosztás
A dokumentum szerint a vizsgált 129 államnak mindössze egytizede sorolható a fejlett piacgazdaságok közé. Kétharmaduk viszont hibás, illetve rosszul működő piacgazdaságnak tekinthető. Ami több esetben is feltűnő: amennyiben egy ország gazdasági fejlődésen megy keresztül, a GDP gyarapodásából csak egy kis réteg tesz szert előnyökre. A kutatók hibának nevezik, hogy a 2008-as gazdasági válság után a bankokat jelentős pénzügyi támogatásokban részesítették az egyes kormányok, mert szerintük ez is hozzájárult a gazdasági visszaeséshez.
A jelentés készítői azonban rámutatnak egy másik érdekes jelenségre is. Szerintük sok nemzet túlértékeli saját gazdasági potenciálját, s nagy a különbség az általuk hangoztatottak, illetve a tények között. Több feltörekvő ország gazdasági teljesítménye esett vissza az elmúlt években. Példaként Brazíliát, Oroszországot, Indiát és Kínát említették.
Több afrikai országban zsákutcába jutott a szegénység elleni küzdelem, így Elefántcsontparton. A kontinens több államában 2006 óta nem csökkent a mélyszegénységben élő rétegek aránya. Ez a megállapítás különösen a nyugat-afrikai, illetve a Szaharától délre fekvő országokra érvényes. Az átlag feletti GDP növekedés nem vezetett az életszínvonal emelkedéséhez. Különösen aggasztó, hogy összességében több országban élnek nagyon szegények, mint 2006-ban.
A jelentés szerint a tehetős rétegek számára aggasztó jövőképet vázolhat fel, hogy a fejlődő országokban egyre többen szembesülnek azzal: a teljesen aránytalan vagyonelosztás következtében maradtak szegénysorban. Ez pedig újabb konfliktusokat sejtet a világban.