Törőcsik Mari felidézte, hogy mielőtt megismerte Psota Irént, azelőtt látta már színpadon: már maga is színésznő volt, amikor a Városi Színházban egy elegáns extrád műsorban látta. "Egyszer csak befutott a színpadra Psota Irén egy csodálatos, hófehér organza ruhában, amelynek térdig érő bő szoknyája volt, elkezdett énekelni valami hihetetlenül vidám dolgot, és én egyszer csak elkezdtem sírni. Attól a tehetségtől, ami áradt felém" - emlékezett Törőcsik Mari.
Arra a kérdésre, hogy sokszor játszottak-e együtt, azt mondta: annyira be voltak zárva a saját színházukba, hogy nagyon ritkán találkoztak a színpadon. "De nagyon gyakran beszéltünk telefonon és össze is jártunk, nagyon-nagyon szerettük egymást" - hangsúlyozta, hozzátéve: bár tudta, hogy Psota Irén beteg, mégis váratlanul érte a halála, úgy szakadt rá az elvesztése.
Psota Irén, a nemzet színésze, a Madách Színház kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művésze életének 87. évében hunyt el hosszan tartó betegség után.