Azon csöppet sem csodálkozhatunk, hogy a múlt pénteki uniós csúcson Orbán Viktor gyakorlatilag kiszolgáltatta a Nagy-Britanniában dolgozó magyar munkavállalókat a kinti hatóságok kénye-kedvének. London az EU-ból újonnan érkező külföldi munkavállalóknak járó, foglalkoztatással összefüggő juttatásokat akár hét éven át is korlátozhatja majd a megállapodás értelmében. Kivándorolt honfitársainkat a szavakban minduntalan „nemzeti egységet” hangoztató budapesti kabinet régóta „mostohagyerekekként” kezeli. A honi viszonyokkal elégedetlen, s ezért külföldön szerencsét próbáló magyar állampolgárokra az Orbán-kormány úgy tekint, mint a Nemzeti Együttműködés Rendszerének potenciális ellenzékére. Ezért diszkriminálja őket a kormánypártok által megalkotott új választási rendszer is, amikor indokolatlan nehézségeket gördít annak útjába, hogy ők is leadhassák szavazataikat a törvényhozási választásokon. Semmi meglepő nincs tehát abban, hogy a magyar miniszterelnök ezúttal is sorsára hagyta őket.
Annál több fejtörést okoz a megfigyelőknek, Orbán Viktor vajon miért nem utasította el péntek éjjel az EU-csúcs kvótát is megerősítő zárónyilatkozatát? Az elfogadott brüsszeli záródokumentum értelmében Magyarországnak 1294 menekültet kell befogadnia. A kormányfőt ambivalens magatartása miatt a hazai ellenzék egy része árulással, mások kettős beszéddel, jobb esetben következetlenséggel vádolják. Az orbáni vétó elmaradása csakugyan váratlanul hatott annak ismeretében, hogy a kabinet hosszú hónapok óta belföldi használatra szánt kommunikációs offenzívát folytat, amivel a lakosságot próbálják nem kevés sikerrel a menekültek ellen hangolni.
Alighanem közelebb kerülünk a megoldáshoz, ha figyelembe vesszük a Publicus Intézet pártok támogatottságát vizsgáló reprezentatív kutatását. Az elemzésből kiderül, hogy a tavalyi év második felében tapasztalt stabil növekedés után a Fidesz támogatottsága az év végén megtorpant, majd második hónapja lassú csökkenésbe kezdett. A tendencia megfordulásának oka egyértelmű: a déli határunkon felhúzott kerítés lényegében elterelte a migrációs útvonalat. Ezzel párhuzamosan olyan tiltakozási hullám bontakozott ki mindenekelőtt az oktatás és az egészségügy állapota miatt, amelyben a társadalom minden eddiginél több szegmense képviselteti magát.
Orbán Viktor látszólagos következetlensége mögött jól átgondolt koncepció sejlik fel. A jelenlegi magyar kormány katasztrofális szakpolitikai teljesítménye, egyre leplezetlenebb voluntarizmusa, valamint holdudvarának irritáló mohósága következtében a Fidesz népszerűségének erodálódása tartóssá válhat. Orbánnak ebben a helyzetben érdeke az elmúlt hónapokban felszított feszültség fenntartása. A kötelező kvóta fenyegetésének árnyékában folytatható a harcias retorika, elfedhetők a fentebb említett kormányzati anomáliák. A „nemzet megmentőjének” szerepében tetszelegve a miniszterelnök aztán megállíthatja pártjának lejtmenetét. Talán a felhatalmazási törvény ötlete is újra előkerül.
