1998 és 2002 között Orbán Viktor első országlása alatt először lakhattak jól a csokoládégyárban az odalátogató kisdiákok (Fidesz klientúra). A vége felé már jónéhány panaszkodott, hogy hiába a frissen épített csodavilla a Rózsadombon, a két Mercury motorral hajtott robotpilótás csúcsjacht az Adrián a Cessna sportrepülőgép - napi 12-14 órát lótunk-futunk, dolgozunk és nincs időnk semmire, hulla fáradtak vagyunk. Nem is lenne olyan nagy baj, ha bukna Orbán, legalább lenne időnk megszámolni mennyit kerestünk 4 év alatt és élvezni végre munkánk gyümölcsét. Egyébként is, ha veszítene, visszavenne végre a nagy arcából és jobban megbecsülne bennünket, akiknek mindent köszönhet - mondogatták. Orbánt, mint oly’ sokszor akkor is elvakította hamis biztonságérzete, jól dolgoztunk, a közvélemény kutatások szerint fölényesen vezetünk, az MSZP romokban, már csak a pezsgőt kell behűteni és hátradőlni a fotelban. (...) A baloldalnak egyetlen esélye volt, ha a Fidesz tekintélye, szavahihetősége a kampány alatt sérül, és az SZDSZ bejut a Parlamentbe és így a nyilvánvalóan több szavazatot, de abszolút többséget el nem érő Fidesz-el szemben koalíciós kormányt alakíthat.(...)