Na, mondja meg nekem valaki - lehetőleg szakember -, hogy most viszafagyaszthatom a húst, vagy nem? Ne csak nekem mondja meg, hanem a henteseknek is, akik olyan szívesen vágják oda elénk a pultra a "frissességtől" remegő combot, mondván, ez a koca három órával ezelőtt még versenyt nyert a felcsúti határban... Leperkálom az érte járó pénzt és boldogan viszem haza, éjszakára még beteszem a hűtőbe, holnap meg brassói aprópecsenyét csinálok a feléből, a másik felét pedig elteszem a mélyhűtőbe, jó lesz a jövő héten. Másnap aztán látom ám, hogy a "friss hús" a saját véres levében úszkál a frizsiderben. Rossz érzésem támad: ezt már lefagyasztották? Lehet, hogy többször is? A mélymagyar kormányhoz igazodom, három a magyar igazság, én is lefagyasztom, nem lehet csak úgy kidobálni a megvásárolt húst, még ha az áfája lejjebb ment is.
De előbb megnézem az interneten, hogy milyennek is az "organizmusok", vagyis a baktériumok, amelyek majd keletkeznek a visszafagyasztott húsban, s amelyek majd méreganyagokat juttatnak a szervezetembe. Inkább csak rajzolt formában találtam róluk "fotót", de a kezükben ott van a "fiola", ami majd ott belül pukkannak szét az én gyomromban. Nem szeretném, de hát mit tegyek, ha a szerva ott van náluk...
A kiolvadt húst gyorsan elkészítem, vagy félkészre főzöm, és újból lefagyasztom, nincs más választásom. Ha ugyanis a már baktériumoktól hemzsegő ételt nem készítem el, a második lefagyasztás nem pusztít el minden bacit, csak elszenderednek a "szörnyek", és várják, hogy újra támadhassanak.
A támadások korát éljük. Egyesek támadják a rezsicsökkentést, a magyar kerítést, a Fidesz alaptörvényét, a migránsok a magyar hazát, és most itt vannak a baktériumok is, ők is támadnak. Megfőzöm én őket, de szükségem van a szaktanácsadásra. Igazi szakemberektől, nem olyanoktól, akikről mindannyian olvashattunk már az újságokban, hogy a szemétben landolt akár 3,5 tonna sertéshús is az üzemükből. Ez nagyon sok! A kereskedelemben kontárkodó "mészárosokkal" etetném meg mindet kukacostól, penészestől, oly kevés büntetést szabtak ki rájuk.
Annak idején - ez nem mostanság volt(!) -, a férjem rám parancsolt, hogy tegyem be a pakkunkba a csontkukacokat, ott vannak a verandán a virágállványon, és ne totojázzak tovább, induljunk már el a horgászversenyre. Ám a kukacok szétszéledtek, egyik-másik átment vegába, a leanderen meg a muskátlin másztak, alig tudtam összeterelni őket. "Ha ezekkel fogsz halat, nem főzöm meg karácsonykor a halászlevet" - mondtam a férjemnek. (Nem fogtunk halat, kaptunk a Karcsi bácsitól, a szomszédtól egy jókora harcsát. Mint utólag kiderült ő is csontkukaccal fogta.) Néhány évtized múltán is iszom rá egy kupicával...
Hallom, 2016-ban az év madara a haris lett. Nehogy egyenek belőle, állítólag olyan a húsa, mintha olajos hordót szopogatnának, a jellemét se utánozzák, mert civakodó; féltékeny, erőszakos természetű, szenvedélyes, mérges, garázdaságra vetemedő madár. Ami azt illeti, itthon van e magyar hazában! Talán valamelyik kontárkodó mészárszékben nagyra nőhet, mert nagyon szereti a kukacokat. Igaz, nem lehűtve, hanem frissen.
