születésnap;Kurtág;90;

Sir Simon Rattle - a Berlini Filharmonikusok vezető karmestere és  Kurtág György egy próbán a Berlini Fesztiválon a filharmónia

- Kurtág György 90 - Gondolatfutamok

Egész életünk nem más, mint egyetlen zarándoklat, hogy visszaszerezzük a bennünk elveszett gyermeket - ez Kurtág György gondolata a minden ember által újra és újra megfejtendő rejtélyről, az életről, amiről pedig a kétszeres Kossuth-díjas magyar zeneszerzőnek, zongoraművésznek bőven van tapasztalása, hiszen pár napja, február 19-én ünnepelte 90. születésnapját.

Kántor Zsolt író, költő köszöntője Kurtág György születésnapjára: 

A Játékok dallamára

Olyan a partitúra, akár egy ház. Zongora alakú épület. A páncéltőkék között medence. Klaviatúra kabinsor. A liftben úszónövények. Plexi akvárium. Benézhetünk a hangok alá. A kottatartón egy óriási képernyő. Lengőtőzeg, sűrű, pompázó jázminfüggöny. Fű a márványlapok között. Ideális sótartalom. Olykor energia a beszéd. A száj izgalomba jön. A nyelv életbe lép. Ahogy fogy a lélegzet, a szó is kevesebb. Bárcsak a nyelv mozgatná az egeket! Az ész pedig csinálná a helyet. Képezné a tereket. A hit nem lenne jeges. A belátás pedig kikezdhetetlen volna. Szinte nemes. Akár a legtisztább forma. Mint a sós emlékfoszlányokra reflektáló nyelv, az ízeket ruhaként hordja. Az elmélkedő átlép egy új gondolkodásmódba. Majd jön a bor és egy kis szóda. S a kételyek most lesznek lebontva. Lassan szétnéz a másik fejében. Ha már bent van, legalább kinézzen. Hát igen. Mindent lekottáztak mások s elmeséltek. Hiány honol. Szellem vagy kísérlet? Még mindig csak sétálnak a szelídek. És visszabeszél az áttört limes. A lapból kinő egy szó-növény, fehér üvegből opál kérdőjel. Majd lassan, kis lépésekben, megépül egy térbeli mondat. Hangközök mintákat fonnak. Csupa spóra, liánok, borostyán és lélek- lépcsők. A jelentéssűrűség most nem szőkül tovább, ősz.
Egyenlőségjel-zárójel kombinációk. A zene most hallgatja az embert. A dallamnak füle van s szeme. Stukkók és timpanonok kezdenek vitát a kapukkal, s ablakokkal. Az arány előtt megtorpan a szó. Nem esik bele a biztonsági sávba, ami beszippanthatná. Mint az ész fotocellája. Szél lapozgat tenger-szerű teljességben. S a dagály megérkezik. A vízcsepp bebábozódik a hangban. Isten éltesse Kurtág Györgyöt!

Miközben Brüsszelben, az EU-csúcson akár önző politikai érdekek, pragmatikus megfontolások, az  európai értékekbe vetett hit, illetve a humanizmus, vagyis az emberség - végül is azok vagyunk, nem? - mentén folyt a vita a migrációs válságról, közben a cannes-i és a velencei mellett legjelentősebb A-kategóriás filmfesztiválon, a Berlinalén egyértelműen az utóbbi győzedelmeskedett. Az olasz Gianfranco Rosi filmje magával ragadta a zsűrit, miután az értékelés szerint képviseli mindazt, amiről a Berlinalénak 2016 februárjában szólnia kell - a díjátadó gálán Meryl Streep amerikai színésznő, a nemzetközi zsűri elnöke beszélt erről, amikor kihirdették a győztest.