Umberto Eco halála megrázta egész Olaszországot. Matteo Renzi olasz kormányfő nem sokkal a halálhír bejelentését követően, részvétét fejezte ki Umberto Eco családjának. A miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy az olasz író halála hatalmas veszteség, írása, hangja, embersége, élénk gondolatai hiányozni fognak. A La Repubblica olasz napilap szerint "a világ elveszítette a kortárs kultúra egyik legfontosabb alakját", egy másik napilap, Corriere della Sera szerint az író modernizálta az olasz kultúrát.
A világhíres alkotó múlt hónap elején töltötte be 84. életévét. A torinói egyetemen filozófiából doktorált, később ebben az intézményben is tanított. Harminckilenc éves korában a szemiotika professzorának és tanszékvezetőnek nevezték ki a bolognai egyetemen (haláláig a bolognai egyetem emeritus professzora volt), vendégprofesszorként többek között a Yale és a Columbia egyetemeken tartott előadásokat. Eco több tucat esszét és tanulmányt írt, filozófiai tárgyú könyveit az 1950-es évektől publikálta. Kedvelt témái közé tartozott a tömegtájékoztatást és a modern kultúra. A tömegkommunikációs eszközök művészi alkotásokra vetített hatásáról és a műalkotások többértelműségéről szólnak az 1960-as évek végén megjelent A nyitott mű poétikája és A hiányzó struktúra című művei. Magyarul számos tudományos műve jelent meg, többek között a Hogyan írjunk szakdolgozatot, amely humoros formába öntve ad tanácsokat főiskolások és egyetemisták számára.
A tudományos megbecsülés mellett a széleskörű világhírnevet az irodalmi tevékenység hozta el Umberto Eco életébe. 1980-ban jelent meg első regénye, A rózsa neve, amely pillanatok alatt az európai irodalom csúcsművei között találta magát. Az 1327-ben, egy olaszországi bencés rendi kolostorban játszó történelmi mű középkori szerzetesekről, gyilkosságokról és inkvizícióról szól. A több értelmezési síkkal rendelkező, humorral és izgalommal átitatott regény keletkezésének hátteréről, egy ízben azt nyilatkozta: "Meg akartam ölni egy szerzetest". A rózsa neve egyik jellemzője, hogy számtalan kulturális és filozófiai utalást rejt magában, s amolyan posztmodern játék gyanánt Eco gyakran kortársairól is említést tesz, igaz középkori szereplők kijelentésein keresztül. 2011-ben a szerző átdolgozott, pontatlanságokat javító és a latin idézeteket magyarázó kiadással lepte meg az olvasóközönséget. A kötetből három évvel eredeti megjelenése után a boltokba került az angol nyelvű fordítás, azóta további negyvenhat nyelvre lefordították. Magyarra Barna Imre ültette át, a kötet 1988-ban jelent meg hazánkban. "Normálisnak csak a kisemberek látszanak" - a könyvből származó idézet rövid időn belül szállóigévé lett.
A műből filmváltozat is készült, ebben Sean Connery Oscar-díjas skót színész, az egykori 007-es alakította a gyilkosság után nyomozó szerzetest. A nyolcvanas évek közepén, amikor A rózsa neve készült, ez volt a legnagyobb költségvetésű európai produkció, amelyhez hatalmas külső díszletet is építettek. Jean-Jacques Annaud, a produkció francia rendezője a hitelesség érdekében mintegy háromszáz különböző kolostort keresett fel a világ különböző pontjain, a film legtöbb jelenetét végül Olaszországban vették fel, a regénybeli ikonikus, bonyolult labirintust pedig filmstúdióban építették meg. A film elkészítésében Jacques Le Goff, a legnagyobb francia középkortörténészek egyike is közreműködött. Az adaptációt elmarasztalták a kritikusok, a jegypénztáraknál viszont nagy sikert ért el.
A rózsa neve is hatással volt a történelmi tematikájú kalandregények, történeti munkák még népszerűbbé válására, és a popkultúrába is beágyazódott, az Iron Maiden brit heavy metal együtt például hosszú dalszöveget írt a kötet alapján.
Eco második regényére, A Foucault-inga címűre 1988-ig kellett várni. Ezt A tegnap szigete, majd a Baudolino, 2004-ben a Loana királynő titokzatos tüze, 2010-ben pedig A prágai temető követte. Utóbbi kötetből már a megjelenése hetében 100 ezer példány fogyott Olaszországban, a zsidógyűlöletet és magát a gyűlölködés mechanizmusát a középpontba állító kötetet a kritikusok kedvencévé is vált. Riccardo Di Segni, Róma főrabbija egy Ecóval közös tévéinterjúban úgy fogalmazott, a lebilincselő regény könnyen veszélyessé is válhat, akár félre is érthetik. Hetedik - egyben utolsó regénye - tavaly jelent meg Numero zero címmel. A bulvársajtó szatírája a '90-es évek Milánójában játszódik. A kötet, akárcsak Umberto Eco egyéb szépirodalmi művei, tele van tűzdelve történelmi utalásokkal, így fasiszták és partizánok, olasz állam- és kormányfők és két római katolikus egyházfő is fellelhető a műben. A könyvet az angol kiadás után hamarosan megjelenteti az Európa Könyvkiadó is, amely Eco életművének magyarországi jogait birtokolja. A szerző 2007-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt.
Umberto Eco egyszer ironikusan megjegyezte, elsősorban tudósként tekint magára, a regényírás számára csak hétvégi időtöltés. A művész ötvennégy éve élt házasságban Renate Ramge német grafikusművésszel, akitől egy fiú- és egy leánygyermeke született. Élete nagy részét milánói otthona és urbinói nyaralója között töltötte. Jelentős filoszként harmincezer kötetet számláló könyvtárral rendelkezett. Az alkotó a közelmúltban egy interjúkérdésre válaszolva, úgy fogalmazott, termékeny íróként hagyott maga után világosan megfogalmazott hitvallást és értékítéletet, így az utolsó üzeneten felesleges gondolkoznia.
Két éve küzdött a rákkal. Búcsúztatása a tervek szerint február 23-án 15 órakor lesz Milánóban, ahol régóta élt- adta hírül az MTI. Az északolasz városban levő Sforza-kastélyban búcsúznak el az író-filozófustól nem egyházi, és mindenki előtt nyitott szertartással. Nem ravatalozzák fel - jelentette be Mario Androse, az elhunyt író kiadói képviselője. Umberto Eco szülővárosában, a piemonti Alessandriában félárbócra eresztették a zászlókat.
