Egy szemfüles operatőr jóvoltából kiderült, hogy Mariano Rajoy Brüsszelben, az EU-csúcs margóján azt mondta David Cameron brit kormányfőnek: valószínűleg előrehozott választásra lesz szükség Spanyolországban. „Nem fog ez menni” – vélte Sánchez március elejére tervezett beiktatásáról az ügyvezető spanyol miniszterelnök, s a videófelvétel szerint még tréfálkoztak is Cameronnal, hogy elképzelhető, ugyanazon a napon tartják a spanyol voksolást és a brit referendumot. Az uniós csúcs előtt Rajoy és Sánchez Brüsszelben egyaránt saját pártcsoportjának magyarázta el, hogyan akarnak kilábalni a patthelyzetből. A helyzet szinte reménytelen, a hagyományos kétpárti váltógazdálkodásnak a kis protestpártok előretörése véget vetett, a 350 tagú törvényhozásban első körben 176 mandátum kellene egy új kormány beiktatásához, második körben már az egyszerű többség is elegendő. Spanyolországban nincs hagyománya a koalíciós kormányzásnak, nehezen is megy az alkudozás.
A december 20-i spanyol választásokon a konzervatív Néppárt (PP) végzett az élen, de nem szerzett abszolút többséget. Rajoy kormányfő minden párt vezetőjével konzultált, de végül második körben sem vállalta el, hogy kisebbségi kormányának beiktatását kérje a parlamenttől, noha VI. Fülöp spanyol király kétszer is felajánlotta számára a lehetőséget. Az uralkodó így végül a második helyezett szocialisták vezetőjét, az alig másfél éve főtitkár Pedro Sánchezt kérte fel az új kabinet megalakítására. A Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) történelmi vezetői és helyi hatalmasságai sokáig megpróbálták eltántorítani Sánchezt, mivel a párt történelmi legrosszabb eredményét érte el, s 90 mandátummal szinte reménytelennek látszik a többség összehozása. Mivel azonban mégis úgy alakult, hogy Sánchez belevágott a kormányátalakítási tárgyalásokba, a minap még Felipe González, a szocialisták legendás korábbi vezetője is mellé állt: arra kérte Mariano Rajoyt, hogy a PP tartózkodással segítse egy szocialisták vezette kormány beiktatását.
Míg Rajoy egyetlen párttal sem kezdett konkrét tárgyalásokat, addig Sánchez több vasat is tart a tűzben. A PSOE-vezetés számára leginkább elfogadható az lenne, ha a szocialisták a Ciudadanos katalán középpárttal alkotnának koalíciót, csakhogy a 90+40 mandátum nagyon messze van a 176-tól. A Ciudadanos pedig továbbra is ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy nem lép be egy szocialista vezetésű kabinetbe, legfeljebb tartózkodással támogatná a beiktatását. Marad tehát a széles baloldali koalíció, a középutas szocialisták, a radikális baloldali Podemos (Yes we can! Meg tudjuk tenni!), illetve a Egyesült Baloldal-Népi Egység (IU-UP) részvételével. Együtt 90+69+2 mandátuk lenne, azaz még mindig hiányzik 15 az abszolút többséghez. Ez a kis regionális baloldali pártok révén jöhet össze. A szocialistákat azonban irritálja, hogy a Podemos vezetője akarja diktálni a feltételeket. Pablo Iglesias már VI. Fülöppel tárgyalva kínos helyzetbe hozta a PSOE vezetőjét, mivel az uralkodóval közölte először, hogy ő maga miniszterelnök-helyettes lenne, s pártja milyen tárcákat követel magának.
Iglesias a héten emelte a téteket, 100 oldalas programajánlatot küldött a PSOE főtitkárának, Pedro Sáncheznek. A Podemos már korábban is jelezte, „többnemzetiségi” minisztérium létrehozását is javasolják, az egyenlőségügyi és a környezetvédelmi tárca létrehozása mellett. Iglesias elzárkózik attól, hogy a Ciudadanost bevegyék, sőt, azt követelte, Sánchez szakítsa meg a tárgyalásokat a párt vezetőjével, Albert Riverával. Iglesias szerint a Ciudadanos programja nagyban hasonlít a konzervatív Néppártéra, s mint ilyen vállalhatatlan számukra. „Iglesias azt sem tudja, hol van, s mi a szerepe” – üzenték szóvivőjük útján a szocialisták, emlékeztetve, hogy nem a Podemos, hanem a PSOE első embere vezeti a kormányalakítási tárgyalásokat. A Podemos időközben már háromszor átdolgozta programajánlatát, tekintetbe véve a szocialisták kifogásait, de még így sem tudni, közös nevezőre jutnak-e. Iglesias visszautasította a bírálatokat, mint mondta, csak segíteni akarja Sánchez kormányalakítását. Szerinte nagyon rossz üzenete lenne, ha végül visszadobnák a labdát a konzervatívoknak. A szocialisták a Spanyol KP-t is magában foglaló IU-UP esetleges kormányzati szerepét is fenntartásokkal fogadják, s Iglesias követelése ellenére nem akarnának tárcát adni az ultrabalos pártszövetségnek.
Bonyolítja a koalíciókötést megoldatlan katalán helyzet. A két hagyományos nagy párt, a PP és a szocialisták egyaránt ellenzik, hogy népszavazást rendezzenek Katalónia elszakadásáról. A Ciudadanos pedig éppen azért alakult, hogy a Katalóniában élő spanyolok érdekeit védelmezze. A Podemosnak ugyanakkor egyik fontos választási ígérete volt, hogy kormányra kerülve megadják az önrendelkezés jogát Katalóniának, s most azt követelik, a PSOE is adjon prioritást a katalán függetlenség kérdésének, s az új kormány egyik első lépésként engedélyezze a népszavazás kiírását. Ám épp ez a szocialisták "vörös vonala". Mariano Rajoy csütörtökön, brüsszeli EP-képviselőket tájékoztatva azt mondta, gyakorlatilag ugyanúgy látja a helyzetet, mint a legelején: a gazdasági helyzet javítása, a terrorizmus elleni fellépés és Spanyolország szuverenitásának megőrzése elegendő alap lenne a legstabilabb formáció, a nagykoalíció megalakítására, a PP, a PSOE és a Ciudadanos részvételével. Rajoy a korábbiaknál tovább menve miniszterelnök-helyettesi pozíciót ajánlott fel a két pártvezetőnek, Sáncheznek és Riverának. A bökkenő csak az, hogy a stafétabotot Rajoy időközben átadta a szocialisták vezetőjének, s a PSOE és a Ciudadanos pedig egyaránt változást akar az előző négy esztendő irányvonalához képest.
Pedro Sánchez kikérte magának az ügyvezető kormányfő brüsszeli szavait, mondván, lelkét kiteszi, hogy sikerüljön egy progresszív kabinet megalakítása, közben pedig Rajoy már az előrehozott választásokról beszél. Sánchezt szorítja az idő, március 2-ra tervezik az első beiktatási szavazást a parlamentben. Sem a PP, sem a PSOE nem profitálna egyébként abból, ha nyáron ismét urnákhoz szólítanák a spanyolokat. Több friss felmérés is azt jelezte, hogy a PP mandátumokat veszítene, a PSOE pedig harmadik helyre csúszna vissza, azaz, az ellenzék legnagyobb erejévé a populista Podemos lépne elő. A találgatások szerint legkorábban június 26-án elképzelhető voksolás semmit sem oldana meg: maradna a széttöredezett parlament, s még őszre sem állna fel az új kormány Madridban.