Észak-Korea új stratégiába kezdhet a déli szomszéd ellen, amely leginkább a szélsőséges dzsihadista Iszlám Állam (IS) taktikájához hasonlítható: terrortámadásokat akar végrehajtani egyebek mellett zsúfolt bevásárlóközpontok ellen. Az öngyilkos akciókhoz már képezik is ki a sztálinista rezsimért mindenre képes kamikázékat. A lehetséges célpontok között metróállomások és más nyilvános helyek is szerepelnek – állítják általában jól értesült dél-koreai titkosszolgálati források. Pak Gün Hje elnök tanácsadója, Kim Szen Vu szintén azt közölte, egyre nagyobb az esélye az észak-koreai támadásoknak.
Phenjan az utóbbi időben több támadást is intézett a déli szomszéd ellen, 2010-ben egy szigetet lőtt, ahol több dél-koreai vesztette életét, 1987-ben pedig felrobbantottak egy dél-koreai gépet, amelyben 115-en vesztették életüket. Phenjan dühét fokozhatja, hogy Szöul közös hadgyakorlatot tart az Egyesült Államokkal, de ennél még tovább megy: az amerikaiak segítségével az izraeli Vaskupolához hasonlítható rakétaelhárító rendszert építtet. A két ország közötti viszony tehát az 1953-ban véget ért háború óta a legsúlyosabb válságba került. A helyzet aggasztó, hiszen Kim Dzsong Un teljesen kiszámíthatatlan, amit az is jelez, hogy előszeretettel végeztet ki olyan személyeket, akik előtte legfőbb bizalmasai közé tartoztak.
Az elmérgesedett viszonyt az is mutatja, hogy Szöul múlt héten elrendelte a keszongi ipari park bezárását. Súlyos döntésről van szó, több mint 50 ezer munkást és több száz dél-koreai vállalat mintegy 800 munkatársát érinti. Dél-Korea a januári nukleáris teszt, majd a februári ballisztikus rakétakísérlet után rendelte el az ipari park munkájának felfüggesztését. Phenjan mindezekkel megsértette az ENSZ határozatait, s fenyegette a térség biztonságát – indokolt Szöul. Észak-Korea erre azt közölte, hogy ez olyan, mintha a déli szomszéd hadüzenetet küldött volna Phenjannak. A szó szerint harcias kijelentésnek azért nincs nagy jelentősége, mert az 1953-ban véget ért koreai háborút nem zárta le békemegállapodás, csak tűzszünet, így papíron mindmáig hadiállapot van érvényben közöttük.
Dél-Koreában sokan kérdezgették, ha a kormánynak már korábban is tudomása volt arról, hogy az észak-koreai munkásoknak szánt összeg egy részét lefölözi az északi állam és a nukleáris program fejlesztésére fordítja, akkor miért nem rendelték el hamarabb a munka felfüggesztését? 2016. február 10-én első ízben volt példa arra, hogy a parkban zajló munkát Dél-Korea függessze fel. Az észak-koreai munkásokat váratlanul érte a döntés, s nem tudják, hogy most hogy tartsák el családtagjaikat. Becslések szerint itt kapott fizetésből körülbelül negyedmillióan éltek meg.
Ám Észak-Korea ügyesen csalt az ipari parkban a fizetésekkel. Az ország alkalmazottai csak töredékét, mintegy 20 százalékát kapták meg annak az összegnek, amit papíron a dél-koreai vállalatok fizettek nekik, utóbbiak számára azonban így is nagyon megérte az olcsó északi munkaerőt foglalkoztatni. Phenjan és Szöul sokáig hadakozott a fizetéseken az elmúlt évben, mígnem a 2015 augusztusában született megállapodás alapján egy észak-koreai munkás fizetését 73,87 amerikai dollárban határozták meg, ami a park múlt heti bezárásáig érvényben is volt. Az egyéb bónuszokkal, túlórákkal együtt a fizetés 150 dollárnak felelt meg. Ez egyébként a dél-koreai minimálbér mindössze egyötöde, s negyede a kínai átlagbérnek.
A béreket azonban nem közvetlenül a dél-koreaiaktól kapták meg az észak-koreai munkások, ez nem is volt egy egyszerű folyamat. Mindegyik érintett vállalatnak a keszongi park területén működő dél-koreai Woori Bankban dollárba kellett átkonvertálnia az összeget, amit aztán az úgynevezett, s felettébb bonyolult elnevezésű Központi Rendkívüli Fejlesztési Vezetési Irodának kellett átutalnia. E hivatal aztán a phenjani hatóságoknak juttatta az összeget. A Daily North Korea egy forrása szerint az észak-koreai munkások havi illetménye 200 ezer von volt, amit 50 ezer vonnyi bónusszal egészítettek ki. A fizetési napokon is külön felhívták a munkatársak figyelmét arra, hogy minden bérekkel kapcsolatos információ államtitoknak minősül, így még családtagjaikkal sem oszthatják meg azt, mennyi pénzt tehettek zsebre.
Figyelembe véve azt, hogy Phenjanban egy dollár a jelenlegi árfolyamon 8200 vont ér, nyilvánvaló, jelentős összegtől fosztotta meg Észak-Korea saját dolgozóit. Ennek alapján ugyanis 250 ezer von mindössze harminc dollárnak felel meg, ami az említett 150 dollár mindössze 20 százaléka. Megdöbbentő módon még ez sem számít rossz fizetésnek az országban. Mi történik az észak-koreai hivatalok útvesztőin eltüntetett összeggel? A pénz Szöul feltételezései szerint Kim Dzsong Un úgynevezett forradalmi alapjába kerül, amelyből gyaníthatóan egyebek mellett az ország nukleáris programját is finanszírozzák, s ebből a kemény valutából élhet annyira fényűző életet az északi uralkodó rezsim.
Ebbe az alapba kerülnek az illegális fegyverkereskedelemből, vagy a bányászatból befolyt összegek. (Peking a számítástechnikához elengedhetetlen nyersanyagokat importál Észak-Koreából.) Szintén ide folynak be a drogkereskedelemből származó pénzek is. Vagyis lényegében minden olyan keményvaluta, amit aztán a kis vezér saját kénye-kedve szerint használhat fel. Mi lesz az ipari park sorsa? Egyelőre nagy talány. Phenjan és a dél-koreai cégek is azt remélik, hogy Szöul változtat a döntésen. Mindenesetre az észak-koreai munkások egy részét elszállították a helyszínéről. Szöul egyébként még annak a lehetőségét sem zárja ki, hogy a kis vezér, Kim Dzsong Un katonai bázissá „varázsolja át” a parkot.