Ugyanaz történik most Kijevben, mint a narancsos forradalom után – ezúttal a Majdan forradalmárai estek egymásnak, ami nyomán nagyon mély politikai válság körvonalazódik. Arszenyij Jacenyuk kormányfő kabinetje tevékenységéről szóló beszámolóját ugyan nem fogadta el a parlament, de az ellene benyújtott bizalmatlansági indítvány sem kapta meg a szükséges 226 szavazatot, csupán 194-en voksoltak menesztésére. Ami azt is jelzi, hogy bár mély a válság, a koalíciós társak próbálnak szabadulni a népszerűtlenségvesztése miatt egyre kényelmetlenebb kormányfőtől, Petro Porosenko és környezete tisztában van azzal is, hogy egy előrehozott választás és a nyugatbarátnak mondott koalíció szétesése katasztrofális következményekkel járna az ország számára.
A voksolás előtt a teljes ukrán média és a megszólaló politikusok is kész tényként kezelték Jacenyuk bukását, hiszen összegyűlt a bizalmatlansági indítványhoz szükséges 150 szavazat, a legnagyobb frakció, a Petro Porosenko Blokk (PPB) már hétfő esti ülésén egyértelművé tette kormánybuktatási szándékát, tegnap délután pedig maga Porosenko államfő szólította fel lemondásra a kormányfőt és Viktor Sorkin főügyészt is. Sorkin lemondott, Jacenyuk viszont ezt nem tette meg önként. Két héttel ezelőtt – a menesztését követelő hangokra reagálva – leszögezte a parlamentnek, ha nem elégedettek a kabinet munkájával, nyújtsanak be ellene bizalmatlansági indítványt. Ez tegnap meg is történt, és hogy mégis hivatalban marad Jacenyuk az vélhetően annak köszönhető, hogy az államfő pártja, a PPB nem szavazott egységesen.
Porosenko hivatala közleményben hozta nyilvánosságra a felszólítást, amelyben Jacenyuk lemondását kérte az elnök. Ebben azonban azt is hangsúlyozta Porosenko, hogy a Jacenyuk vezette Népi Frontot továbbra is politikai partnernek tekinti, a papíron létező koalíció – PPB, Népfront, Batykivscsina, Szamopomics – bázisán kell egy teljesen új kabinetet alakítani. Porosenko korábban is egyértelművé tette, előrehozott választásokat csak rendkívüli esetben hajlandó kiírni.
Nem így gondolják azonban a kisebb partnerek, a Julija Timosenko vezette Batykivscsina és a Szamopovics, amelyek az aláírásgyűjtés kezdeményezői voltak. Ők előrehozott választást szeretnének, nem véletlenül, hiszen a 2014 őszi választáshoz képest mindkét formáció erősödött, igaz egyik sem tudna kormányt alakítani. Timosenko a látványosságot sem nélkülözve lépett fel. Bejelentette, hogy a titkosszolgálat, az SZBU korábbi vezetője, Valentin Nalivajcsenko által vezetett Korrupcióellenes Mozgalom és a Batykivscsina „egyesíti erőit" és követeli a kormány lemondását.
A Jacenyuk-kormány bukása a belső feszültségek miatt ősz óta már csak idő kérdése, hogy most került ennyire élesen terítékre, ahhoz minden bizonnyal hozzájárult az, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) felfüggesztette a hitelezést, valamint az, hogy az elmúlt hetekben a kabinet több, reformerként ismert minisztere nyomásgyakorlásra hivatkozva lemondott. Ráadásul a napokban újabb, kormánytagot is érintő korrupciós ügy robbant ki. (Arszen Avakov belügyminiszter fia révén lett érintett.)
A gazdasági nehézségek és a korrupcióval szembeni tehetetlenség lenulláztáknem csupán Jacenyuk, de minden kormányzati intézmény bizalmi indexét is, ezért korábbi koalíciós partnerei próbálják a miniszterelnökre hárítani a felelősséget. Porosenko kezdetben kiállt Jacenyuk mellett, de február 10-én, az IMF vezetőjével, Christine Lagarde-val folytatott egyeztetésen már kimondta, hogy kormányátalakításra van szükség és azt is egyértelművé tette, hogy nem szeretne előrehozott választást. Ezt követően indult meg a szervezkedés a tegnapi kormánybuktatási kísérelthez, amelyet egyelőre túlélt Jacenyuk.