„Szörnyű volt. Én még ilyet nem éltem át, pedig nem ma kezdtem – kezdte a szövetség honlapján a világbajnok Imre Géza. – Egész nap csak azt éreztük: ez megvan, de még nem elég. Nyitottunk a csehekkel, egy majdnem ki-ki meccsel. Aztán a negyeddöntőben megvertük azokat a világelső franciákat, akiket évek óta nem sikerült, de kiderült, hogy ez még nem elég. Aztán győztünk egy tussal az elődöntőben az észtek ellen, és kiderült, hogy még ez sem elég. Vége lett a napnak, és lassan felfogjuk, hogy már nem jön több ellenfél, olimpiai szereplést érő aranyat nyertünk. Rédli Bandi fantasztikus volt.”
A magyarok olimpiai részvételéhez az is kellett, hogy az egyiptomiak a világranglistán ne kerüljenek be az első tizenhat közé, mert ezzel Afrika helye felszabadult. Emellett szükség volt arra, hogy a dél-koreaiak maradjanak a legjobb négyen kívül a rangsorban. Mindkét feltétel hamar megvalósult, mert az egyiptomiak a 32-es tábla első körében 26-25-re kikaptak a japánoktól, a dél-koreaiak pedig a nyolcaddöntőben 43-32-re az észtektől. Utóbbiak később az olaszokat is legyőzték, ezzel veszélyessé váltak a magyarokra, akárcsak a kazahok, akik szintén bejutottak a legjobb négy közé. Végül a magyar csapat mindkét riválisát felülmúlta, amivel kiharcolta az olimpiai részvétel jogát.
A női párbajtőrözők Buenos Airesben versenyeztek, ahol a Budai Dorina, Kun Anna, Révész Julianna, Szász Emese összeállítású csapat kilencedik lett. Ebben a szakágban a magyar válogatott nem indulhat a nyári játékokon, Szász azonban egyéniben kvótát érő helyen áll. Részvétele a március közepi, budapesti WestEnd Grand Prix-n dől majd el.