A két egyházfő a havannai repülőtéren találkozott egymással (Kirill Kubát, Paraguayt és Brazíliát érintő, latin-amerikai körutat kezdett, Ferenc pedig úton Mexikóba állt meg a kubai fővárosban), és az értékelések szerint beváltotta a hozzá fűzött reményeket a már előzetesen történelminek minősített, jó kétórás tárgyalás. A lezárultával – Raúl Castro kubai elnök jelenlétében – terjedelmes, mintegy tízoldalas közös nyilatkozatot is aláírtak, amely egyebek közt a közel-keleti keresztények megvédelmezésére szólítja fel a nemzetközi közösséget, és a terrorizmus felszámolására irányuló összefogást sürget, de együttérzést fejez ki más egyházaknak a polgárháború, a káosz és a terrorizmus által sújtott hívei iránt is.
A két egyházfő hangoztatta, hogy nem lehetünk közönyösek a migránsok és menekültek millióinak sorsa iránt.
Ugyancsak szót emeltek a világban egyre erősödő egyenlőtlenségek ellen, amelyek szerintük erősítik azt az érzést, hogy igazságtalan a nemzetközi kapcsolatok rendszere.
Az első értékelések szinte biztosra veszik, hogy lesz folytatása a találkozónak, amely csaknem ezer éve, az 1054-ben bekövetkezett nagy egyházszakadás óta az első volt a római katolikusok és az orosz ortodoxok első számú vezetője között. Ők a kereszténység legjelentősebb vezetői: a katolikusok számát 1,2 milliárdra becsülik a világon, míg a mintegy 250 milliós ortodox közösség kétharmada az orosz pravoszláv egyházhoz tartozik.
A találkozótól senki sem várta, hogy egy csapásra megoldja ezer év viszályát, barátságos légköre azonban biztató kezdetet sejtet. Igaz, egy sor a hitélettel kapcsolatos vitás kérdést szóba sem hoztak.
Nem véletlen, hogy napjaink keresztényüldözésének kétségkívül súlyos problémájával olyan ügyet helyeztek a tárgyalás középpontjába, amelyben nyilvánvaló egyetértésre lehetett számítani, és amelyre a remények szerint a jövőben nagyobb figyelmet fordít majd a főleg a szélsőségesekkel és a menekültválsággal elfoglalt nemzetközi politika.
A teljes cikket itt olvashatja!
Szakértő: a szíriai keresztények megmentése lehetett a találkozó célja
A szíriai keresztények megmentése lehetett Ferenc pápa és Kirill pátriárka pénteki találkozójának célja - mondta Tusor Péter történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója az M1 aktuális csatorna esti műsorában szombaton.
Tusor Péter hangsúlyozta, hogy azok a problémák, amelyek miatt a kilencvenes években meghiúsult a katolikus egyház vezetője és a moszkvai pátriárka találkozója, a mai napig fennállnak. Kellett tehát lennie valaminek, ami hirtelen háttérbe szorította a meglévő különbségeket, hogy ilyen meglepő helyszínen és váratlan időpontban létrejöjjön a találkozó. A PPKE oktatója hozzátette: a kilencvenes években állítólag épp a mostani pátriárka, Kirill ellenezte, hogy II. János Pál és II. Alekszij pátriárka találkozzon a Pannonhalmi Bencés Apátságban. A Vatikán azóta is folyamatosan kinyilvánítja készségét a közeledésre, az oroszoknak pedig némileg már kínos is lehetett, hogy folyton kitérnek a találkozó elől - jegyezte meg a történész.
Tusor Péter rámutatott, hogy a pénteki találkozón aláírt, harminc pontból álló közös nyilatkozatban viszonylag elöl szerepel a szíriai, alapvetően keleti rítusú keresztények megmentésének ügye. A vatikáni diplomácia háttérmunkája lehetett ebben, amivel sikerült rábírniuk a közeledést különösebben nem pártfogoló moszkvai pátriárkát a találkozóra - vélekedett. Arra a kérdésre, hogy a két egyházfő közvetítő szerepet játszik-e az Oroszország és az Európai Unió közötti konfliktus megoldásában, a történész igennel felelt.
Kitért arra is, hogy az EU a szíriai helyzetről sok esetben kizárólag egyházi csatornákon, ottani kolostorok, szerzetesi közösségek, misszionáriusok segítségével tud tájékozódni. Ez egészül ki a jó fél évezredes vatikáni diplomáciai tapasztalattal. Hozzátette: az egyházak ráadásul olyan logisztikát képesek mozgósítani a humanitárius segítségnyújtáshoz, amely nem hatalmi kötődésű, ezért szabadabban és termékenyebben működhet.