A lehető legnagyobb körültekintéssel sikerült megszervezni a vallási minicsúcsot. A szervezők gondosan figyeltek a másik „gyenge pontjaira”, ezért is nem Európában, hanem Latin-Amerikában, semleges helyszínen rendezik meg. Kirill pátriárka február 11-22 között látogat el Közép- és Dél-Amerika több államába, köztük Kubába, Ferenc pápa pedig mexikói útjának közbülső állomásaként száll le gépével Havannában. A találkozó jelentősége szinte felmérhetetlen. Az egyházszakadás óta most először találkozik egymással az orosz ortodox vallási vezető és a katolikus egyházfő. Bízvást kijelenthetjük, hogy az ökumenizmus szempontjából ez lesz a 21. század eddigi messze legfontosabb eseménye.
Moszkvai közlések szerint két évtizeden keresztül készítették elő Ferenc pápa és Kirill pátriárka találkozóját. Oroszország sokáig elzárkózott a mindenkori egyházfővel folytatandó négyszemközti megbeszélésektől. A katolikus és az orosz ortodox egyház viszonya régóta egy helyben topogott. Sem II. János Pál, sem XVI. Benedek pápasága idején nem jöhetett létre vallási csúcstalálkozó a pápa és az orosz pátriárka között. Ha úgy vesszük, a katolikus és az ortodox egyház közötti feszült viszony már majdnem ezer évre vezethető vissza, hiszen 1054-ben került sor a nagy szkizmára, a keleti és nyugati egyház szétválására, ami dogmatikai, liturgiai, teológiai, egyházszervezeti és egyházpolitikai szétválasztást is jelentett. Évszázadokon keresztül lényegében semmilyen elmozdulás sem volt tapasztalható a két állam viszonyában, mígnem a II. vatikáni zsinatra már az ortodox egyház képviselőit is meghívták az ökumenizmus jegyében.
Az első egyházfő, aki fontos lépéseket is tett az ökuméné jegyében, II. János Pál volt. Azt hangoztatta, egyik legnagyobb álma, hogy elutazhasson Oroszországba, illetve – mint egy másik alkalommal fogalmazott – „egyházam következő célja az ellentétek rendezése az ortodoxokkal”. Hiába jutott el az egyházfő a világ egy sor államába, Moszkvában sosem csókolhatta meg a talajt. Több alkalommal is kísérleteket tett a katolikus és ortodox egyház közötti vitás kérdések rendezésére, egyebek mellett azzal, hogy lemondott arról, Kijevben katolikus egyházmegyét hozzon létre, illetve lengyel pápai nunciust küldjön Oroszországba.
Ami a legnagyobb lépése volt a közeledés jegyében, az 2004 augusztusában a csodatévőnek tartott kazanyi Istenanya képét ábrázoló ikon Oroszországnak való visszaadása volt. Ezt a szentképet vitték magukkal a sorsdöntő ütközetekbe az oroszok, amikor 1612-ben a lengyelek és 1812-ben a franciák ellen harcoltak, s mindkétszer győztek. Az orosz kereszténység patrónájának képe ez, 1904-ben bekövetkezett eltűnését úgy értelmezték az orosz hívők, mint nemzeti katasztrófát, a sorscsapások kezdetét.
II. János Pálnak ezek a gesztusai sem voltak elegendőek a két egyház közötti áttöréshez. Ennek az volt az oka, hogy Oroszország mindig fenntartásokkal tekintett II. János Pál személyére lengyel származása, illetve a kommunizmus összeomlásáért, ezáltal a Szovjetunió felbomlásáért tett lépései miatt. Pedig már ki is jelölték a minicsúcs helyszínét, a Pannonhalmi Főapátság adott volna otthont a találkozónak 1996. szeptember 6-7-én. Akkor még II. Alekszij pátriárka állt az orosz ortodox egyház élén, s a Vatikán is támogatta volna, hogy Magyarország rendezze meg a történelmi csúcsot. Végül azonban mégsem kerülhetett sor II. János Pál és II. Alekszij megbeszéléseire, hivatalos közlések szerint azért, mert a pátriárka, elfogadva a szent szinódus tagjainak többségi akaratát, 1996. július 18-án lemondta a találkozót. (Alekszij pátriárka 2008-ban halt meg.)
Moszkva később ellenséges lépésként fogadta, hogy 2002-ben a Vatikán egyházmegyéket létesített orosz területen: Moszkvában érsekség, Novoszibirszkben, Szaratovban és Irkutszkban püspökség jött létre. A lépés ellen akkor épp Kirill tiltakozott, aki szmolenszki és kalinyingrádi metropolitaként szolgált. Mint fogalmazott, "a pápa célja, hogy Oroszországban Moszkva-központtal katolikus egyháztartományt létesítsen és ott missziós tevékenységet folytasson." Ezzel azonban a metropolita akkori közlése szerint a Vatikán „ellenségesen visszautasította a feléje nyújtott kezet, jóllehet a patriarchátus jóakaratot tanúsított a párbeszéd folytatásáról”. Stratégiai hibának minősítette egyházmegyék felállítását orosz földön, szóvivője pedig azt közölte, "ez a döntés eltávolítja, sőt, nagyon eltávolítja azt a lehetőséget, hogy a pápa Oroszországba látogasson”.
Elszalasztott lehetőségek
Nagy reményekkel tekintettek az ökumenizmus hívei 2005-ben XVI. Benedek pápasága elébe. Ortodox részről már nem lehetett akadály a pápa származása, ráadásul az egyházfő már első beszédében reményét fejezte ki a keresztények egységének megteremtésére. Sokan kedvező jelnek tartották azt is, hogy Kirill metropolitát választották meg az ortodox egyház élére. Alekszijt nem tartották makulátlan egyházi vezetőnek fényűző életvitele, illetve amiatt, hogy hírek szerint együttműködött a szovjet titkosszolgálattal. Kirill azonban nem hordozta magán ezt a bélyeget.
A két főpap megnyilatkozásai hasonlóak voltak, míg XVI. Benedek a modernizmus beférkőzésétől intett óva, Kirill az oroszországi morális értékvesztést állította pellengérre. Nem volt elhanyagolható az a tény sem, hogy XVI. Benedek valóban szívén viselte az ökumenizmus sorsát, s egy sor ortodox főpap beszélt elismerően egységtörekvéseiről. A két vallás egyébként a tanítás tekintetében hasonlít egymáshoz, hogy csak két példát említsünk, mindkettő elutasítja az azonos neműek házasságát és a nők pappá szentelését is.
A találkozó azonban ezúttal sem jött létre. Mi volt a fő akadály? Az oroszok egy régi sérelme. Az orosz ortodox egyház amiatt orrolt meg a Vatikánra, mert a Szovjetunió felbomlása után a szovjet érában üldözött ukrajnai görög katolikusok több olyan templomot kaptak meg Nyugat-Ukrajnában, amelyeket az ortodoxok akartak megszerezni, illetve megtartani, s Moszkva a 2000-es években sem tudott túllépni ezen. Az oroszok emellett az ortodox hívek elorozásával vádolta a Szentszéket.
A 2013-as fordulat
Ferenc pápa 2013-as trónra lépésével új helyzet állt elő. Első ízben nem európai főpapot választottak meg Krisztus földi helytartójának, olyan személyiséget, akit végképp nem lehet politikai elfogultsággal vádolni. Ő is ismert volt ökumenikus törekvéseiről, a pravoszláv karácsony idején többször is ellátogatott a Buenos Aires-i ortodox templomokba. Kezdettől fogva nyilvánvalónak tűnt, rajta aligha múlhat az ortodox egyházhoz való közeledés.
A pravoszláv egyházakban is igen kedvező visszhangra talált, hogy beiktatási szentmiséjén I. Bartolomaiosz ökumenikus pátriárka is részt vett. Az ortodox egyház képviselői az új pápa névválasztását is pozitívan fogadták. Hilarion Alfejev püspök, Volokamszk metropolitája és az orosz ortodox egyház külkapcsolatokért felelős főpapja 2013-ban kifejtette, a pápa a szegényeket helyezte pontifikátusa középpontjába azzal, hogy Assisi Szent Ferenc nevét vette fel, továbbá úgy vélte, már ez is kedvező kiindulási alap lehet a katolikus és az ortodox egyház esetleges közeledésében.
Dmitrij Szizonyenko, az orosz ortodox egyház keresztény egyházak közötti kapcsolatáért felelős részlegének titkára is reményét fejezte ki, hogy Ferenc pápa folytatja elődje, XVI. Benedek „a két egyház kapcsolata javításáért tett erőfeszítéseit. […] Ferenc pápa említette, szereti Dosztojevszkijt, s reméljük, hogy szeretni fogja az orosz ortodox egyház tradícióit is” – fogalmazott.
Lassú közeledések
Igor Kovalevszkij, az Orosz Katolikus Püspöki Konferencia titkára már 2013-ban úgy nyilatkozott, lát esélyt Ferenc pápa és Kirill pátriárka találkozójára, ami azonban „csak semleges területen jöhetne szóba”. Hilarion metropolita sem zárta ki egy esetleges vallási csúcs lehetőségét: „Úgy vélem, létrejöhet a találkozó, de ennek helye és ideje nagyban függ attól, hogyan sikerül túllépni a nyolcvanas és kilencvenes évek konfliktusain” – mondta. Bár Kirill pátriárka a későbbiekben nyitottnak mutatkozott a párbeszédre és a katolikus egyházzal történő együttműködésre, Hilarion Alfejev metropolita, a moszkvai patriarkátus egyházi külkapcsolatainak vezetője vatikáni látogatása után, 2013 novemberében a Le Figarónak úgy nyilatkozott, csak akkor rendezhetik meg a minicsúcsot, ha rendeznek „bizonyos kérdéses pontokat” a két egyház viszonyában.
A magyar idő szerint péntek késő esti vallási csúcs létrejöttében szerepe lehet a vatikáni államtitkárság átalakításának is. Élére ugyanis – a számos bírálattal illetett Tarcisio Bertone utódaként – 2013 októberében Pietro Parolin, egy vérbeli diplomata került, akinek komoly tapasztalatai voltak arról, hogyan lehet egy a Szentszék ideológiáját nem osztó országhoz vagy egyházhoz apró, de hatékony lépésekkel közeledni. Biztosra vehető, hogy a Parolin által fémjelzett adminisztrációnak sikerült felgyorsítania ezeket a háttérben zajló egyeztetéseket.
A vallási csúcstalálkozó bejelentése sokakat váratlanul érhetett, hiszen az utóbbi időben nem volt látványos jele a katolikus és a moszkvai pravoszláv egyház közeledésének. Az orosz ortodox egyház részéről Hilarion metropolita ugyanakkor azt közölte, hogy a vallási csúcstalálkozót már 1996-1997 óta készítették elő. „Ekkoriban intenzív tárgyalások zajlottak egy találkozóról” – fejtette ki. A tárgyalások azonban megszakadtak, mert bizonyos kérdésekben nem tudtak közös nevezőre jutni. Moszkva rendre azzal vádolta a Vatikánt, hogy híveket csábít át a moszkvai patriarchátus területéről. Walter Kasper, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának volt elnöke szerint korai ugyan még Ferenc pápa esetleges moszkvai látogatásáról beszélni, de a kubai vallási minicsúcs is fontos mérföldkőnek tekinthető a két egyház közeledésében.
A találkozó jelentőségét az is adja, hogy egy politikailag kényes helyzetben kerítenek sort rá. Oroszország ellen nemzetközi büntetőintézkedések vannak érvényben a Krím annexiója, majd a kelet-ukrajnai lázadók támogatása miatt, s bár az Európai Unióban egyre többen fejezték ki egyet nem értésüket az uniós büntetőintézkedésekkel kapcsolatban, ezek hatályát decemberben június végéig meghosszabbították. „Az a tény, hogy a találkozót akkor rendezik meg, amikor még érvényben vannak a nyugati büntetőintézkedések, megerősíti: Oroszország civilizált szerepet játszik a kereszténység életében” – jelentette ki Alekszander Avgyejev, Moszkva Vatikánba akkreditált nagykövete a TASZSZ hírügynökségnek. A Vatikán mindenesetre azzal is jelezte, felülemelkedik a politikán, hogy 2015 júniusában Vlagyimir Putyin volt a pápa vendége. (Az orosz elnök 50 percet késett a találkozóról.)
Miről is lehet majd szó Kubában a két vallási vezető között? A találkozó egyik előkészítője, Leonyid püspök, az orosz ortodox egyház Dél-Amerikába akkreditált főpapja szerint szót ejthetnek a közel-keleti helyzetről, s „olyan témákról, amelyek milliókat érintenek”. Nyilvánvalóan szóba kerül Kelet-Ukrajna ügye is. „Figyelembe véve a két vezető karizmáját, úgy véljük, gyümölcsöző találkozót tartanak” – hangoztatta Leonyid.
Federico Lombardi, a Szentszék szóvivője elmondta, a történelmi megbeszéléseket a havannai José Martí repülőtéren tartják, s a találkozó során közös nyilatkozatot írnak alá, amelyben deklarálják, folytatódik az egyházak közeledésének folyamata, s közösen kívánnak fellépni bizonyos kérdésekben. A pápa a tervezettnél hamarabb indul el Rómából, nem akarja ugyanis felborítani mexikói vizitjének menetrendjét – tette hozzá. Mint mondta, két év intenzív előkészítés előzte meg a találkozó létrejöttét. „Olyan esemény ez, amely az ökumenikus folyamatában, a keresztény vallások párbeszédében is különlegesen fontos helyet foglal el” – hangoztatta. A megbeszéléseknek az ortodox egyház szempontjából az is különleges jelentőséget ad, hogy júniusban Kréta szigetén pánortodox tanácskozást rendeznek a világ pravoszláv egyházainak részvételével.