Az utóbbi időben több per nem a Fidesz szája íze szerint fejeződött be. Jogerősen pert vesztett például Deutsch Tamás és a Magyar Nemzeti Bank. Az utóbbival kapcsolatban a jogerős bírói ítélet kimondta, hogy pénzügyi tranzakciói során a bank közpénzeket használt fel és a közvéleménynek joga van megismerni az intézmény gazdálkodását. Hagyó Miklóst, volt fővárosi alpolgármestert a monstre perben szinte minden vádpontban felmentették bűncselekmény hiányában, mindössze csak egyben ítélték el, de ekkor is a kiróható legcsekélyebb büntetést kapta, felfüggesztett szabadságvesztést.
A 10 halálos áldozatot követelő vörösiszap-ügyben a bírói tanács a MAL Zrt polgári jogi felelősségét megállapította ugyan, a büntetőjogit viszont nem, mivel egyértelműen nem lehetett bizonyítani a 15 vádlott bűnösségét. Márpedig ha ez a helyzet, akkor tetszik vagy nem tetszik, de a vádlottakat fel kellett menteni. Még Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke is kiállt a döntés mellett, nyomatékosan kijelentette, a kívülálló - legyen akár laikus vagy jogász végzettségű - a per részleteit nem ismerheti kellő mélységében, így a bíróság munkáját érdemben nem értékelheti. A demokrácia egyik legfajsúlyosabb alapelvét taposta a sárba Németh Szilárd rezsibiztos, a Fidesz alelnöke, amikor a parlament illetékes bizottsága elé citálta a bírókat. Hol élünk egyáltalán? Lehet a határozattal nem egyet érteni, lehet ellene fellebbezni, de nyomást gyakorolni a bírákra nem lehet. Erre senki sem jogosult: sem a közvélemény, sem a politikusok.