A kormánytévé képtelen kibújni a neki rendelt uniformisából. Ridikül című műsorában a Duna tévé csekély késéssel emlékezett meg a Házasság Világnapjáról, mondhatni akár képernyőszerű kellemes csevely formájában. Három művésznőt hívott meg, úgy festett, mintha őket és párjukat gondosan válogatták volna ki, olyan boldog minta házasságból, amelyben minden szép és jó, panaszra, sóhajra senkinek semmi oka. Talán a műsorvezetővel lehetett volna csekély gond, bevallotta, éppen friss váláson van túl, de hamarosan jön az új esküvő, oké, rendben. Kárpótlásul idézte a pápát, aki szerint a jó frigyben három szó a fontos: a kérem, a köszönöm és a bocsánat. Ezen kívül csakugyan szórakoztató volt a csevegés, hiszen „szakemberek” fecsegtek, mesterségük a szó. Még egy ilyen "laza" műsornak is magán kell viselnie a kormányzati taktika minden jellegzetességét. Lehet pletykálni mindenről, csak problémamentes legyen, a kincstári optimizmust sugározza. Hogy a tévénézők nagy része nem ismer magára, igazi mindennapi gondjai elsikkadnak? Istenem, kit érdekel? Ahogyan Leoncavallo Bajazzók című rövid operájában megírta, „Pénzt ád a néző, s mulatni jól akar”. A többi mellékes.