Oroszország
Nehéz évet zárt Oroszország és még nehezebb elé néz 2016-ban. A tartós drasztikus olajáresés padlóra küldte a költségvetést, újratervezésre, megszorító intézkedésekre kényszerítette Vlagyimir Putyin rezsimjét.
Oroszország helyzete bonyolultabb, mint az olajár csökkenés által érintett többi országé, hiszen emellett az Ukrajna destabilizálása miatt hatályba lépett nemzetközi szankciókkal és elszigetelődés következményeivel is számolnia kell, és bár minden eddigi statisztika szerint viszonylag alacsony költségű a szíriai katonai beavatkozás (napi 2,5 – 4 millió dollár), mégiscsak plusz terhet jelent az apadó forrású költségvetésnek. Az orosz gazdaság pillanatnyilag ezer sebből vérzik, s hogy nagyon nagy a baj az mindenekelőtt abból látszik, hogy az általános megszorítások – tavaly októberben és idén januárban is sor került ilyenre – már a szimbolikus erejű űrprogramot sem kímélik, olyannyira nem hogy forrásainak 50 százalékát kényszerült levágni a Kreml.
A gondok nem a hirtelen olaj- és gázár (a gáz ára az olajárral együtt mozog) eséssel kezdődtek, azok csak súlyosbították és felgyorsították a folyamatot. A Putyin-rezsim azért tudott meggyökerezni Oroszországban, mert a jelcini káosz és gazdasági összeomlás után növekedést, stabilizációt, életszínvonal emelést hozott. De a szénhidrogének exportjára alapozó orosz gazdaság strukturális problémái kezeletlenek maradtak, elmaradtak a fejlesztések, a modernizálások és beruházások, így a hatékonyság alacsony, a gazdaság egésze rendkívül sérülékeny maradt, a gáz- és olajár alakulásától függ.
2012 első negyedévétől folyamatosan lassult az orosz gazdaság növekedése, ami 2014-ben már stagnálásba ment át, 2015-ben pedig majdnem 4 százalékos recesszióba. Az olajár drasztikus esése is 2014 őszén kezdődött, a szankciók pedig júliustól. Az orosz gazdaság hosszú távú kilátásait az is rontja, hogy bár 2017-től fokozatos olaj- és gázár emelkedéssel számolnak a szakértők, Oroszország európai piaci pozíciói gyengülnek. És ez nem a szankcióknak köszönhető, hanem annak, hogy az orosz gáz európai lehetőségei beragadtak az EU diverzifikálási és energiauniós tervei miatt, s emellett az Európába irányuló orosz olajexport is hosszú távon elkerülhetetlenül csökkenni fog, mivel Norvégia bővíti a kitermelést, az orosz olaj pedig nem eléggé versenyképes. És az ázsiai nyitástól várt csoda egyelőre nem hozza az eredményeket.
A jelenlegi 30 dollár körüli olajár mérhetetlen lyukat ütött az 50 dolláros árfolyamon tervezett 2016-os büdzsén. Januárban újabb 10 százalékos kiadáscsökkentést rendelt el a kormány, a költségvetést újraszámolják 40 dolláros olajárral, de a piaci folyamatok alapján úgy tűnik, ez sem lesz elég. Dmitrij Medvegyev miniszterelnök azt mondta: az országnak fel kell készülnie a „lehető legrosszabb” gazdasági körülményekre, ha az olaj ára tovább esik és hónapokig, esetlen évekig nem emelkedik a korábbi szintekre.
A védelmi tárcát mégsem érinti a csökkentés. A szíriai háború ugyanis Oroszországot újrapozicionálhatja a nemzetközi porondon, a Krím-visszacsatolásának még tartó lakossági eufóriája, s a szíriai beavatkozás keltette egykori nagyság illúziója elég lehet ahhoz, hogy az őszi választás ne okozzon komolyabb gondot. Ezt követően viszont ki kell találnia valamit Putyinnak, hiszen a 15 százalékos infláció, a tartós recesszió és gyenge rubel, a GDP előrejelzett, a 2013-ashoz viszonyított felére csökkenése még az ő pozícióit is megrengethetik.
Szaúd-Arábia
Ha huzamosabb ideig 30-35 dollár között lesz az olaj ára, azt Szaúd-Arábia gazdasága is megérzi. Nem is kicsit, hiszen az ország bevételeinek 77-88 százaléka származik a nyersanyagból. Az ország költségvetése két év óta deficites, s 2007 óta először fordult elő, hogy a devizatartalékokhoz nyúlt Rijád. A tartalék tavaly 732 milliárdról 623 milliárd dollárra csökkent. Az ország azonban nem akar csökkenteni kitermelésének mértékén, amely jelenleg napi 10,3 millió hordó, amelyből 7,15 millió exportra irányul. Rijád azonban a csökkenő bevételek ellenére növeli kiadásait, ez 2015-ben elérte a 260 milliárd dollárt, ami 13 százalékos emelkedés az előző évhez képest.
Az IMF 2015-ben a GDP-hez viszonyított 21 százalékos költségvetési hiányból indul ki, ami a jövő évben is elérheti a 19 százalékot. A valutaalap szerint ugyan azonnali reformokra lenne szükség, de a királyságnak nem erőssége a spórolás. Hatalmas, sok milliárd dolláros befektetéseket hajtott végre a kormányzat. Jellemző az ottani viszonyokra, hogy az állami alkalmazottak 13. és 14. havi fizetést is kapnak.
Rijád két okból nem csökkenti a kitermelését. Egyrészt nem akarja, hogy a nemzetközi nyersanyagpiacra visszatérő Irán befolyása jelentősen növekedjen egy magasabb olajárral. Másrészt nem akarja azt, hogy az Egyesült Államoknak megérje huzamosabb ideig folytatni a palaolaj-kitermelést, amelyet az amerikai gazdaság egyik motorjának tartják.
Nigéria
Súlyos gazdasági válságba sodródott a nyugat-afrikai állam. Nem elég, hogy a Boko Haram állandó fenyegetést jelent az ország északkeleti részén élők számára, az alacsony olajár miatt a tavaly márciusban elnökké választott Muhammadu Buhari nem tudja új alapokra helyezni a legnépesebb afrikai állam gazdaságát. Nem is nagyon lehet, mert az ország bevételeinek 90 százaléka származik a nyersanyag értékesítéséből. Az államfő ezért 3,5 milliárd euró sürgősségi hitelt kérvényezett a Világbanktól, illetve a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértőivel is tárgyalt a lehetséges megoldásokról. Nem lesz könnyű közös nevezőre jutni a hitelezőkkel. Christine Lagarde, az IMF elnöke ugyanis figyelmeztetett arra, hogy a kormánynak nagyobb rugalmasságot kell tanúsítania a nemzeti valuta értékét illetően, más szóval le kellene értékelnie azt. Az abujai jegybank azonban mindeddig ellenállt, mivel jelentősen emelkednének az árak a leértékelés esetén. Csakhogy egyre kevesebb az országban a valuta, a feketepiacon pedig a központi árnál 35 százalékkal drágábban adják-veszik a nemzeti valutát. A kormány mindezek ellenére azt reméli, hogy a GDP 2016-ban is növekedni fog, 4,2 százalékos emelkedést irányoztak elő. Elemzők szerint Nigéria nagyon nehéz időszak elé néz: a naira értékcsökkenése elkerülhetetlen, ezért szociális elégedetlenségre lehet számítani.
Azerbajdzsán
Az ország gazdasága 10 éve még szárnyalt az olaj-boomnak köszönhetően, ez azonban már a múlté. A 2014-es GDP-bevétel fele származott a nyersanyagból, az importnak pedig több mint a 90 százaléka. Az olajár csökkenése következtében drámai mértékben vesztett értékéből az ország valutája, a manat is. 2015 elején az árfolyam nagyjából megegyezett az euróéval, februárban azonban le kellett értékelni, decemberben megszüntették a nemzeti valuta dollárhoz kötését, aminek következtében elszabadultak az árak. Ezt elsősorban az alacsony jövedelmű családok érezték meg, valamint azok, akik hitelre vásároltak lakást vagy gépkocsit. Január közepén a fővárosban sokan vonultak az utcákra a megemelkedett árak ellen tiltakozva.
A kormány a Nemzetközi Valutaalaptól kíván segítséget kérni, s az IMF küldöttsége már meg is érkezett az országba, hogy felmérje a valós pénzügyi helyzetet. Egy négymilliárdos hitel folyósításáról lehet majd szó. A kormány az utolsó pillanatig szeretné elkerülni a hitelfelvételt, mert ha az IMF-nek valóban közbe kell lépnie, akkor a valutaalap kemény feltételeket támaszthat a pénz folyósítása fejében.
A befektetők egyre kevésbé bíznak Baku válságkezelésében. A Standard & Poor’s rontotta az ország osztályzatát. A hitelminősítő becslése szerint 2016-ban egy százalékkal csökken a GDP, a manat rögzített árfolyamának megszüntetése után pedig az infláció elérheti majd a 15 százalékot.
Venezuela
Venezuelában már az olajárak drámai visszaesését megelőzően válságos volt a gazdasági helyzet. A latin-amerikai ország a világ legnagyobb bizonyított olajkincsét birtokolja (megelőzve Szaúd-Arábiát és Kanadát), 2014-es felmérés szerint 298 milliárd hordó kőolaj rejtőzik a föld mélyén az Orinoco-övben. Ennél több is lenne, de jórésze csak rendkívül költségesen kitermelhető. E hatalmas olajgazdagság ellenére az OPEC öt alapító tagállamának egyike a csőd szélén tántorog.
Az új caracasi olajminiszter, Eulogio Del Pino február elején lobbikörútra indult, Oroszországot, Iránt, Katart és Szaúd-Arábiát kereste fel, az OPEC-tagok és más nagy olajtermelő államok rendkívüli találkozójának összehívását sürgette volna, de nem járt sikerrel. Szaúd-Arábiát, a világ legnagyobb kőolajexportáló államát termelésének 5 százalékos visszafogására igyekezett rávenni, de mindhiába, noha pozitívnak minősítették tárgyalásait a szaúdi olajipar illetékeseivel.
A 2014 júniusi rekordmagasságban 114 dolláros hordónként olajár idén januárban 27 dolláros mélységben is járt, azóta 35 dollárra kapaszkodott vissza. A jórészt olajexportjára támaszkodó Venezuela számára ez tragikus következményekkel járt, kormányforrások szerint a bevételek 70 százalékát elveszítették, a gazdaság tavaly 5 százalékkal esett vissza, az infláció tavaly meghaladta a 140 százalékot, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a 2016-os évre 8 százalékos visszaesést és 720 százalékos inflációt jósol. A reáljövedelmek tavaly 35 százalékkal estek vissza. Felmérések szerint míg 1998-ban a venezuelai lakosság 55 százaléka számított szegénynek, jelenleg 76 százalék él a szegénységi küszöb alatt. Állandósult a sorbanállás, élelmiszerek, alapvető használati cikkek hiányoznak.
Még az 1970-es években állami kézbe vették az olajipart, az 1990-es években kezdődött liberalizálást azonban a néhai Hugo Chávez 1999-től kezdődő országlása idején visszafordították. A külföldi olajcégekben legalább 60 százalékos állami tulajdont követelnek meg. Az olajbevételeket nem forgatták vissza az iparágba, elmaradt a karbantartás, a modernizálás, ebből finanszírozták a szociális kiadásokat. Chávez az olajkincset politikai céljaira fordította, odahaza szinten ingyen adják a benzint, de kedvezményes áron exportáltak Kubába, Nicaraguába, s más baráti dél-amerikai országokba. Venezuela fő felvevőpiaca az Egyesült Államok, de növekvő arányban szállítanak Kínába is.
Nicolás Maduro elnök idén januárban gazdasági szükségállapotot vezetett be. Chávez utódának széke inog, a törvényhozásban az ellenzéki pártszövetség szerezte meg a többséget, s az új házelnök fél évet adott a „bolívari szocializmus” nevében kormányzó államfőnek, hogy tegye rendbe a gazdaságot, ellenkező esetben megindítják a mechanizmust eltávolítására. Szakértők szerint ugyanakkor Maduro leváltása önmagában semmit sem oldana meg, ha átmenetileg enyhülne is az elégedetlenség. A chávezi rezsim és az ellenzék közös érdeke lenne egyfajta békés, vérontás nélküli átmenet. A gazdaság stabilizálása azonban súlyos megszorításokat követel majd.
Suriname
Dél-Amerika egyetlen holland nyelvű állama szintén az alacsony olajár kárvallottja. Suriname a 2000es évek eleje óta aknázza ki olaj- és aranylelőhelyeit, 2002-ben nyitotta meg kapuit a nemzetközi olajvállalatok előtt, bár a Shell már a hatvanas években felfedezte olajlelőhelyek létezését a partszakasznál. Igaz, a nyersanyag exportja messze nem annyira jelentős, mint az összeállításban szereplő többi állam esetében, hiszen itt a bauxit a legfontosabb exportcikk. Ugyanakkor már Trinidad és Kuba mögött a harmadik legfontosabb olajtermelő állam a karibi térségben. Ez azonban csak a kezdet, még több milliárd hordónyi és 32 trillió köbméternyi gáz várhat felfedezésre.
A nyersanyag, illetve az arany árának csökkenése azonban rendkívül súlyos következményekkel járt, ezért hitelt kíván felvenni az IMF-től. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy tavaly novemberben 20 százalékkal kellett leértékelni a nemzeti valutát, így a korábbi 3,5 helyett már 4 suriname-i dollár ér egy amerikait.
