A Veszprémi Törvényszéknek, a vörös iszap katasztrófa vádlottjainak ügyében hozott ítéletéről kívánok véleményt mondani. Először is szeretném a leghatározottabban kijelenteni, hogy nagyon kevesen lehetnek azok, akik nálam mélyebben együtt tudnak érezni az áldozatok hozzátartozóival, a sérülést szenvedettekkel és a károsultakkal. Erre bizonyíték, hogy a több mint másfél évtizedes vonulós tűzoltói szolgálatom idején, többek között részt vettem olyan tragikus baleseteknél, mint a Lumumba utcai sétarepülő lezuhanása, vagy a csepeli és az erzsébeti Hév összeütközése, amelyeknél mindegyik esetben közel harminc ember vesztette életét. Mindezek ellenére, mint jogot végezett tűzoltó, azt tudom mondani, hogy én erre az ítéletre számítottam és végtelen szomorú lettem volna, ha a katasztrófa bekövetkezését követően ítéletet hirdető „kedves vezető” politikai nyomásának megfelelően döntött volna a bíróság. Mint a „szakmában” kicsit jártas, fel szeretném hívni a hatalmon lévők figyelmét arra, hogy ez az ítélet nem lehet politikai ügy, és az rettenetes, hogy a hangulatkeltés érdekében megkísérlik összemosni a Hagyó-perben született ítélettel.
A most már jogi területen is „szakértő” Német Szilárd egyetlen mondatával én is egyet értek: az nem lehet, hogy egy ilyen katasztrófának ne legyenek felelősei. De azt nem is mondta ki az első fokú bíróság, hogy a tragédiának nincsenek felelősei, csak azt, hogy az a tizenöt ember, akit az ügyészség volt szíves a vádlottak padjára ültetni, azok nem felelősek a bekövetkezett eseményért. Nem láttuk a vádlottak padján a tároló kazetta tervezőit, kivitelezőit és legfőképpen a Katasztrófavédelem és a Környezetvédelmi Felügyelőség illetékeseit, akik a biztonsági intézkedéseket lettek volna hívatottak ellenőrizni. És végül azokat sem, akik a működési, üzemeltetési engedélyeket kiadták. Tehát lehet a felelősöket tovább keresni. Az nem megoldás, amit Fejes Péter ügyész egy sajtó tájékoztatón elmondott, hogy azért nem emelt vádat a tervezés, kivitelezés és üzemeltetés kapcsán feltárt hiányosságokért felelősök ellen, mert ezt személyre szabottan, kétséget kizáróan nem tudta bizonyítani.
Az ítélet szerint ez a vádlottak padjára ültetett személyekkel szemben sem sikerült, de mivel ők szerepeltek valamilyen formában a katasztrófát követően ítéletet mondó miniszterelnök listáján, így jobb híján, ők kerültek a vádlottak padjára. Végül nagyon szomorú lenne, ha a bíráskodás a közhangulatnak megfelelően történne, mert ha netán a másodfokú bíróság, a közvélemény hatására kiszabna valamilyen büntetést és mondjuk ez nem életfogytig terjedő fegyház lenne, akkor az ismét felvetődhetne, hogy a kiszabott büntetés arányban áll-e 10 ember halálával. Azt javaslom a hatalom képviselőinek, ne fokozzák tovább a hangulatot, inkább számoljanak el azzal a több mint két milliárd forinttal, ami közadakozásból összejött és aminek lába kelt.
