Már korábban is kifejtettem, hogy orvos-nővér hiány ide, vagy oda, intézményi közállapotok ide, vagy oda, azok, akik még az egészségügyben dolgoznak, minden tőlük telhetőt megtesznek a betegek elfogadható ellátásának érdekében. Nem csak a szakmai, hanem az emberi hozzáállásuk is kitűnő.
Egy minapi példa erősíti az eddigi véleményemet. A SOTE egyik eléggé lerobban klinikájának az ambulanciáján várakozott egy idős bácsi. Pizsamában és köntösben volt, amiből arra következtettem, hogy valamelyik osztályról hozták le. A kezében - a korlapján túl -, még egy műanyag zacskót is szorongatott, amelybe egy csövön keresztül valamilyen folyadék gyűlt. Amikor sorra került a bácsi, alig tudott elcsoszogni az ajtóig. Ekkor nemcsak az asszisztens nő, hanem az orvos is segített neki, megkönnyítve a be-, illetve a kijönnie vizsgálat után. Az öregúr visszatottyant a padra, és mint kiderült a mentőre kellett várnia.
Egy idő után kijött az asszisztens és megkérdezte a bácsit, hogy hozzon-e neki egy pohár vizet. Később az orvos jött ki és szól neki, hogy mivel csak órák múlva jön a mentő, ezért intézkedett, hogy vigyék fel addig az egyik osztályra, és így kényelmesen, egy ágyban tudja megvárni amíg jönnek érte. Ehhez a hozzáálláshoz szerintem nem kell több szót fecsérelnem. Ez emberség, szakmai elhivatottság, ami megpróbálja a leromlott egészségügyi helyzetet valamennyire kompenzálni.
