Melyik Európa legjobb formában lévő csapata? Ha csak a bajnoki eredményeket vesszük alapul, akkor az Oympiakosz Pireusz, ha viszont minden viadalt beleszámítunk, így a Bajnokok Ligáját is, akkor a válasz Juventus. A torinóiak utolsó húsz mérkőzésükön egyszer játszottak döntetlent, s egyszer kaptak ki, méghozzá a BL-ben a Sevillától egy már tét nélküli mérkőzésen, hiszen Massimiliano Allegri együttese előzőleg biztosította a továbbjutást csoportjából.
A torinóiak szereplése nem meglepetés, hiszen tavaly is toronymagasan nyerték a bajnokságot, magasba emelhették a kupát, s a Bajnokok Ligája döntőjéig meneteltek, ahol csak az FC Barcelona állta útjukat. Bizonyos szempontból mégis váratlan, hogy a Napoli mögött két ponttal a bajnokság második helyén állnak, hiszen ez a szezon rendívül rosszul kezdődött számukra. Menjünk vissza az időben 2015. szeptember 26-ig. A zebrák ekkor a 15. helyen vesztegeltek a Serie A-ban. A hat bajnoki mérkőzésből mindössze egyen arattak diadalt. A konkurencia kárörvendően tekintett a Juvéra, hiszen a Bianconeri 1969-ben kezdte a szezont hasonlóan gyengén.
Az együttes több ászát vesztette el nyáron, olyan alapemberek távoztak, mint Carlos Tévez, Andrea Pirlo, vagy Arturo Vidal. Ekkora kiesést kevés csapat tudott volna elviselni. „Az együttes magjának a felét kellett kicserélni. Megkezdődött a fiatalítás. Ez nem magyarázkodás, tagadhatatlan azonban, hogy nagyon komoly nehézségekkel kell szembesülnünk” – hangoztatta a kapuslegenda, Gianluigi Buffon még a bajnokság megkezdése előtt.
Úgy látszott, a Juve elindult lefelé a lejtőn. Arcpirító vereségek sorát szenvedte el, s minden jel arra vallott, hogy innen nagyon nehéz lesz visszakapaszkodnia. Azért is volt meglepő ez a kezdés, mert előtte sorban négy bajnoki aranyat mondhatott magáénak az autógyári csapat.
Számos bírálat érte Massimiliano Allegrit, s több lap már leváltását vizionálta. Olyan értékelések is megjelentek, amelyek szerint az előző remek szezon valójában nem is az ő, hanem elődje, a jelenlegi szövetségi kapitány, Antonio Conte munkájának eredménye. Az olasz média, amely hónapokkal előtte hősként ünnepelte, becsmérlő jelzőkkel illette. „A Juventus a pokolban. A nagyszerű BL-finalistának nyoma veszett. Ennél a csapatnál nincs sem játék, sem taktika. Azt sem lehet látni, ki számít állandó kezdőnek, mert Allegri folyvást változtatja a csapat magját” – értékelt akkor keményen a Gazzetta dello Sport. A Corriere dello Sport sem dicsérte az együttest. „Mintha nem lenne semmilyen cél, hiányozna az irányítás. Allegri egyik hibát követi el a másik után” – írta a patinás sportlap. Torinóban káosz uralkodott, csak egyvalaki tudta megőrizni a hidegvérét még a legnagyobb nehézségek közepette is, maga a tréner, Allegri. Leperegtek róla a kritikák, s a siralmas eredmények ellenére meg volt győződve arról, hogy előbb-utóbb az eredmények is jönnek.
„Akik a temetésemet akarják ünnepelni, nemsokára kénytelenek lesznek megváltoztatni a véleményüket” – hangoztatta az edző a gyenge startot követően. Biztos volt abban, hogy összeszokik a csapat, ráadásul állandó sérülések is nehezítették a felkészülést, két középső középpályás, Marchisio és Khedira is gyakori sérülésekkel bajlódott. A szerencse sem pártolt eleinte a Juve mellé, az Udinesétől úgy kapott ki 1-0-ra, hogy 21:6 volt a lövések aránya a javára. Miután a 10. fordulóban kikapott a Sassuolótól, a bajnokság negyedénél is csak a 12. helyen állt. Az utolsó helyezett Cariptól kevesebb pont választotta el, mint az akkori listavezető AS Romától. A játékosok azonban kiálltak a tréner mellett. Paulo Dybala pedig kijelentette, a scudettóról sem hajlandóak lemondani.
Ezután azonban óriási fordulat történt. 2015. október 31. óta az együttes sorban 14 győzelmet aratott a Serie A-ban, ez idő alatt 34 gólt lőtt és hatot kapott, s új klubrekordot állított fel. Sőt, közeleg az olasz csúcs felállítása is: az Internazionale a 2006-2007-es szezonban 17-es győzelmi szériát mondhatott magáénak. Sajátos módon az öreg hölgy ezt a rekordot február 28-án, éppen az Internazonale elleni rangadón állíthatja be. Hogy mennyit változott a helyzet, mi sem bizonyítja jobban: a torinóiak már tíz ponttal előzik meg az AS Romát, az egykori listavezetőt.
A mostani remek szereplés nemcsak az edző munkáját dicséri, hanem a menedzsmentét is, az 1975-ben született Andrea Agnelli elnökét, az egykori klublegendáét, Pavel Nedved alelnökét és Giuseppe Marotta sportigazgatóét. A legnagyobb zsenialitásuk abban rejlik, hogy a fiatal tehetségeket hamar sikerült igazi személyiségekké felépíteni. Jellemző példa erre Paul Pogba esete, aki nemcsak remekül lát a pályán, nagyszerűen cselez, elképesztő munkabírással is rendelkezik. Igazi húzóember. Nem csoda, hogy topcsapatok sora áll sorba érte, pedig csak márciusban lesz 22 éves. Hasonlóan építik fel a védőt, a 21 éves Daniele Ruganit, akinek olyan tanítómesterei vannak, mint Chiellini, Bonucci, vagy Barzagli. A támadósorban a 23 éves Álvaro Morata, s az olasz foci egyik legnagyobb tehetségének tartott 22 esztendős Paulo Dybala is a legjobb úton vannak afelé, hogy meghatározó játékosokká váljanak. Őket Mario Mandzukic okítja a góllövés mesterségére.
A Juventus ideológiája: ha egy játékos menni akar, inkább menjen, mert nincs értelme, hogy olyanok vegyék fel a klub mezét, akik nem tudnak teljes szívvel, odaadással a klubért küzdeni. Az említett játékosok közül Pogba nyáron szinte biztosan távozik. A legnagyobb veszteség azonban Allegri távozása lenne. Brit lapok már kész tényként közölték, hogy négy évre írt alá a Chelsea-hez. Játékost még lehet pótolni valahogy, de edzőt annál nehezebb. Igaz, már ősszel is a Juve halálhírét keltették, most pedig akár a BL megnyerésére is van esélye.
