Nemrégiben volt szerencsém Sárospatakról sebesvonattal Budapestre utazni. Az év végi hozzáértő menetrend forgatás eredményeképp „örömmel” tapasztaltam, hogy a szerelvény csak négy kocsiból áll. Erre a vidékre ennyi is elég. A WC-ben nincs víz, nincs kéztörlő. Némelyik ablakot vagy fel, vagy le nem lehet húzni. Errefelé így is jó. Ehhez a vonalhoz Szerencsen, Miskolcon, Nyékládházán, Kál-Kápolnán, Füzesabonyban, Vámosgyörkön, Hatvanban becsatlakozó járatok hozzák az utasokat. Az egyik helyen egy diák csoport szállt fel és próbált helyet találni magának. Nem sikerült. Álltak a folyosón. Érkezett a jegyvizsgáló hölgy, aki mindenkit próbált a fülkékbe terelni, mondván, ilyen tumultusban nem tud dolgozni. Igaza van! A fülkékben nincs hely, mert ugye csak négy vagon közlekedik 250 kilométeres távon. Budapestre érkezve legszívesebben bementem volna a MÁV Vezérigazgatóság épületébe, és ráfordítottam volna az asztalt arra a forgószékben ücsörgő illetékesre, aki azzal foglalkozik, hogy összeállítsa a menetrendet és a szerelvényeket.
