wikileaks;Julian Assange;önkényes fogvatartások;ENSZ-munkacsoport;

- Feladja magát Assange

Julian Assange-t, a Wikileaks leleplező portál alapítója mellett dönt az önkényes fogvatartások ügyében vizsgálódó ENSZ-munkacsoport - értesült a BBC. Assange 2014-ben fordult a világszervezethez lehetetlen helyzete miatt: menedékjogot kért Ecuadortól, de nem hagyhatja el a dél-amerikai ország londoni nagykövetségét, mivel ha kilépne onnan, a brit rendőrség azonnal letartóztatná. Assange ellen Svédország adott ki nemzetközi elfogatóparancsot, noha nem emeltek ellene vádat, ki akarják hallgatni két svéd nő elleni állítólagos nemi erőszak ügyében.

Assange tegnap Twitter-üzenetben közölte: ha a világszervezet szakértői ellene ítélnek, s törvényesnek tartják őrizetbe vételét, akkor pénteken délben kisétál az ecuadori nagykövetségről, s feladja magát a brit rendőrségnek. Ha az ENSZ-panel mellette dönt, akkor azt várja, hogy visszakapja az útlevelét és szabadon távozhat.

A britek az elfogatóparancs értelmében azonnal feltennék egy Svédországba tartó repülőre. Assange azonban attól tart, hogy a nemi erőszak gyanúja csak ürügy, s Stockholm azonnal kiadná az Egyesült Államoknak, ott pedig vádat emelnének ellene több mint 250 ezer titkos amerikai diplomáciai irat nyilvánosságra hozása miatt. Az Egyesült Államokban a The Guardian brit lap szerint továbbra is nagyesküdtszéki vizsgálat folyik a Wikileaks-dokumentumok ügyében.

A Wikileaks alapítója 2012 júniusában vonult be az ecuadori követségre. Ha az ENSZ-panel pénteken várható határozatában ki is mondja, hogy esete önkényes fogvatartásnak minősíthető, az érintett országokat ez jogilag nem kötelezi. Assange legfeljebb újra követelheti, hogy vonják vissza az ellene kiadott elfogatóparancsot. Svédország és Ecuador eddig nem tudott megállapodni a patthelyezet megoldásáról.

Fordulatként értékeli szinte a francia sajtó egésze, mondhatnánk szinte pártkülönbség nélkül, Christiane Taubira igazságügyi miniszter lemondását Hollande elnök kormányából. A vélekedésekben akadnak árnyalatnyi különbségek. Van, aki tragikusabbnak ítéli a változást, van, aki valamivel kevésbé borúlátó, abban azonban mondhatni teljes az egyetértés, hogy a Szocialista Párt „megszabadult a baloldalától”. Ez még – fűzik hozzá az óvatosabbak – nem feltétlenül jelez egy jobboldali fordulatot a párton belül, ami persze különös is lenne egy magát szocialistának minősítő politikai erőtől, de alig másfél évvel az államfőválasztások előtt mégis fontos fejlemény, hogy Hollande inkább a mérsékeltekhez dörgölőznék. Ez pedig a jövőjére és komoly hatást gyakorolhat.