„A jegyrendszer korlátozza és szabályozza a lakosság egyéni fogyasztását. Bevezetését általában háború vagy más válsághelyzet indokolja, amikor a szűkösen rendelkezésre álló közszükségleti cikkeket csak meghatározott mennyiségben (= fejadag), a hatóság által kiadott utalvány ellenében lehet beszerezni. (…) A jegyrendszer általában összekapcsolódik a begyűjtési rendszerrel, és kialakul mellette a feketepiac is, ahol a hatósági ár többszöröséért lehet beszerezni a termékeket. Magyarországon 1951. december 2-án (1034/1951. M. T. sz. r.) szűnt meg végleg a jegyrendszer.” Így összegzik a lexikonok.
Az elmúlt száz év demokratikusnak nem minősíthető rezsimjei katasztrofális biztonsági, gazdasági és politikai körülmények között vezettek be - kényszerűségből - pénzhelyettesítő eszközt annak érdekében, hogy a piaci mechanizmusok helyett központi akarat szerint kerüljenek szétosztásra alapvető – elsősorban mezőgazdasági és élelmiszeripari - termékek. Mondanom sem kell, hogy a jelzett időszakokban az illegális termékcserét, a feketekereskedelmet, az áru- és nemesfém rejtegetést nemzeti sportként tartotta számon a közvélemény.
Magyarországon jegyrendszer volt az I. világháború, a Tanácsköztársaság, a II. világháború alatt és az utána következő években, illetve 1951-ben. A hetven feletti generáció tagjai még emlékezhetnek a múlt század 40-50-es éveire, amikor kínzó áruhiány uralkodott az országban. Könyvekből és filmekből is tudhatjuk, hogy a jegyrendszer kemény korszakában aktívan csencselt a fél ország. Életkorom következtében alapvető élelmiszerek nélkülözésében nekem már nem volt részem, azonban a déli gyümölcsök korlátozott forgalmazásának, valamint a minőségi élvezeti és kozmetikai cikkek hiányának emléke elevenen él bennem. De a Kádári érában fel sem merült a jegyrendszer reaktiválása.
Miért is írtam le mindezeket? Mert a hatályos Alaptörvény tervezett módosítása során komolyan szóba került a hatósági kuponszisztéma rendszerbe állításának lehetősége. Én eddig úgy tudtam – és ezt minden malícia nélkül írom -, hogy szeretett országunk gazdasága stabil, növekedésünk üteme átlagosan évi 2 százalék körüli, áruhiánynak nyoma sincs. Miféle veszély fenyegeti Magyarországot, amely indokolttá teheti a fogyasztási javak jegyrendszer segítségével történő elosztását? Korlátozni kell a lakosság egyéni fogyasztását, mert hiánygazdaság kialakulásával számolhatunk? Kalkulálnunk kell azzal is, hogy a kötelező begyűjtési rendszert is elrendelheti a kormányzat? Nem értem. Külső agresszió vagy belső felforgatók megfékezésére rendelkezésünkre áll a NATO kompatibilis hadseregünk, a Terrorelhárítási Központ, a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat és nem utolsó sorban a rend és a közbiztonság fenntartásáért felelős Rendőrség. Vajon milyen helyzetben, milyen indokok alapján, és ki ellen vethető be hatékonyan az új magyar csodafegyver, a burgonyajegy?
Komolyra fordítva. Vélhetően úgy gondolják a hatalom birtokosai, hogy alapos tájékoztatás és garanciális elemek rögzítése nélkül is be lehet vezetni egy olyan rendkívüli jogintézményt, amelynek hatályba lépése esetén a kormány szabadon, parlamenti döntés nélkül lezárhatja a határokat és átírhatja a költségvetést. Országgyűlési kontroll nélkül kijárási tilalom vezethető be, korlátozható a média működése, elrendelhető az internet, a levél-, csomag- és postaforgalom fokozott ellenőrzése. Betilthatók a tömegrendezvények, a nyilvános gyűlések, elrendelhető az ország meghatározott területén a lakosság kitelepítése és az ország védelme szempontjából fontos termékek, energiahordozók, fogyasztási cikkek forgalmának szabályozása és korlátozása. Ez utóbbi lényegében az élelmiszer- vagy üzemanyagjegy bevezetésének lehetőségét jelenti.
Nem, egyáltalán nem becsülöm le a terrorveszélyt. Jóhiszemű állampolgárként még azt is elfogadom, hogy az elmúlt év merényletsorozata és az egységes európai terrorellenes fellépés hiánya valóban indokolja - indokolhatja - az Alaptörvény korrekcióját. Kár, hogy erről a honvédelmi miniszter nem tudott meggyőzni. A módosítás melletti halovány érvelése inkább elbizonytalanított, mint megnyugtatott. Aggodalmamat az is alátámasztja, hogy a rezsibiztos-birkózóbarát Fidesz alelnök (N. Szilárd) és az egykori elszámoltatási kormánybiztos (B. Gyula) – nekik nem tetsző ítéletek miatt - máris támadást intéztek a független bíróságok ellen. Mindketten honatyák, és mindkettőjüket szemmel láthatóan zavarja a sok jogállami kötöttség, a bírói autonómia. Megismert nyilatkozataik tükrében is nyugodt szívvel és szkepszis nélkül fogadhatjuk el a kormányzó párt Alaptörvény-módosítási törekvéseit?
Szeretett hazánk határainak és az ország biztonságának védelme szent dolog. A jegyrendszer gondolata és annak bevezetési lehetőségének „alkotmányosítása” viszont már gyomorgörcsöt okoz. Szak- és jogszerű megoldást várok. Ne ijesztgessék az ártatlan magyar honpolgárt viharos korszakok egyik utált szimbólumával, a központilag kibocsátott kenyér- és húsjegy rémképével. Nincs világháborús helyzet, nincs Tanácsköztársaság, nincs hadikommunizmus, nincs kuláklista. Terrorfenyegetettség van, ami hatékony állami intézkedéseket követel.
A demokratikus jogállam keretei között - és jegy nélkül.
