Nem könnyű egy miniszterelnök élete, mindenre figyelnie kell. Az M1 híradásaiból is megtudhattuk, hogy Orbán Viktor Jakartában föltehetően nem csapott a homlokára, ma kilencvenéves Giscard d’Estaing, Franciaországnak 1974 és 1981 közötti elnöke, köszöntsük, innen Ázsiából is. Megtette, és idehaza az MTI is közölte. Az érdekes az volt, hogy a francia sajtóban az évfordulónak alig volt nyoma. Egyszeri államfő volt VGE, ahogyan rövidítik, nem tartozik a nagyok közé. Pompidout követte, utána azonban csaknem másfél évtizedig a szocialista Mitterrand következett. Aki éppen VGE esztendei miatt szakította meg egy időre a konzervatív államfők sorozatát. Akkor miért Orbán ilyen előzékenysége? A szellemi rokonság okán. Ugyanaz a makacsság, önfejűség, az ellentmondás nem tűrése, az ellenfél lebecsülése, a Sarkozy-minta. Ennyi nyoma maradt Giscardnak odakünn. De nem Orbán fejében, aki szorgalmasan elküldött köszöntőjével voltaképpen önmagát ünnepelte. A típust. És ha legközelebb netán Párizsban jobboldali elnök lesz, az mérsékelt konzervatív politikus lehet csak. Orbánnak éppen ellentéte.