Az asszony Mikikét a szokottnál előbb elhozta a suliból, fél 2-re már otthon is voltak. Alig negyedórával később elkezdődött a vérfürdő.
– Sajnos fültanúja voltam mindennek. Éppen a kapu előtt álltam, amikor kiabálásra lettem figyelmes. Egy vékonyabb hang, vagy gyereké, vagy nőé lehetett, azt kiabálta, „ne, ne, ne!”, aztán jöttek a lövések. Soha nem fogom elfelejteni – mondta el a Blikknek elgyötörten a rendőrség egyik tanúja, és hozzátette: két lövést hallott, az egyik hangosabb, a másik tompább.
Mint később kiderült, azért volt más hangja a két lövésnek, mert az egyik célpontja, a gyermek a fegyvertől néhány lépésnyire állt, míg a második lövésnél az anya közvetlenül a testéhez tartotta a pisztolyt.
A teljes cikket itt olvashatja!