Igazán jó üzletet csinált az Atlético Madrid a kolumbiai Martínezzel, hiszen tavaly nyáron 35 millió euróért vásárolta az FC Portótól, most pedig hétmillió eurós nyereséggel adta tovább. A kolumbiai nem tudott beilleszkedni Diego Simeone stratégiájába, mindössze két gólt szerzett az Atleti együttesében, ám a kínai pénzgyár megmentette a madridiakat a ráfizetéstől. Sikk lett Kínában befektetni a futballba. A klubvezetők előszeretettel készítenek közös fotót az újdonsült idegenlégióssal.
Az elmúlt néhány hét folyamán olyan hírességek tették át székhelyüket Kínába mint Ramires, aki a londoni Chelsea-ból igazolt ide, Gervinho (AS Roma), vagy Fredy Guarin (Internazionale). Nemcsak neves játékosokat vettek, hanem nem is akármilyen együttesektől vásároltak a kínai csapatok. Ez a költekezés különösen feltűnő most, amikor a kínai gazdaság nem éppen fényformáját futja, a gazdasági teljesítmény elmarad a várakozásoktól, a tőzsde pedig egyes napokon elképesztő mínuszokat termelt.
A kínai Super League együttesei többet költöttek, mint az angol Premier League csapatai a hét elején lezárult átigazolási időszakban, s sokat mond az is, hogy a másodosztályú gárdák is körülbelül annyi pénzt adtak ki, mint a spanyol Primera División csapatai összesen. Kína azonban nem éri be csak sztárok igazolásával. Az ország labdarúgó világbajnokságot rendezne, az infrastruktúra meg is lenne ehhez. 2013 óta egyébként David Beckhamet tették meg Kína első labdarúgó nagykövetének, s már akkor biztosnak tűnt, hogy az egykori remek játékos egy nagy terv része.
A jegyek eladásából is egyre nagyobb bevétel származik. Alibaba 2014-ben vásárolta meg a Kuangcsou Evergrande részvényeinek 50 százalékát 180 millió dollárért, azóta átlagban 40 ezren járnak a meccsekre, 2015-ben pedig 83 millióan nézték az Ázsiai Bajnokok Ligája döntőjét, vagyis reklám szempontból sem rossz üzlet.
A hatalmas összegek ellenére a kínai foci színvonala egyelőre messze van attól, hogy az európaival kelhessen versenyre. Az igazolt sztárok nagy része – így volt ez korábban Drogba esetében is – túl van már pályafutása csúcsán, ráadásul a kínai játékosok képzettsége is hagy kívánnivalót maga után. Ha azonban a költekezés ilyen mértékben folytatódik, akkor Peking hamarosan felzárkózhat Európa mögé. Ennek azonban akadálya lehet, hogy több európai, vagy dél-amerikai játékos nehezen szokja meg az ottani légkört, a kínai életet, így egy vagy két szezon után inkább elhagyják az országot (mint tette azt a Bundesligába visszatérő Huszti Szabolcs).
Mi az oka ennek az elképesztő foci-boomnak? Politikai okokat kell keresni a háttérben. Hszi Csin-ping elnök még 2011-ben, amikor az ország alelnöke volt, panaszkodott arra, hogy túl alacsony a labdarúgás színvonala. Ezért meghirdette, hogy hazájának világbajnokságot kell rendeznie, s meg is kell nyernie a vb-t. Ez akkor még mindkét szempontból utópisztikusan hangzott. Hszi Csin-ping azt is hozzátette, hazájának sporthatalommá kell válnia. Ez egybecseng enyhén a nacionalizmusra építő politikájával is.
Ahogy az Kínában megszokott, a labdarúgás fejlesztését is központilag irányítják. Bizottságot hívtak életre, amelyben 50 pontban határozták meg, miként lehetne megvalósítani a jelenlegi elnök, pártfőtitkár ambiciózus terveit. 50 ezer fociiskola (!) megalapítását irányozták elő tíz év alatt, s a játékot kötelezővé tették sok általános és középiskolás fiatal számára. A Kínai Labdarúgó Szövetségnek viszonylagos autonómiát adtak, a vállalatok és üzletemberek közvetlenül, a bürokrácia útvesztői nélkül támogathatnak csapatokat, s vásárolhatják meg őket. Elsősorban nem a foci szeretete vezényli őket, hanem az: komoly politikai előnyöket remélnek attól, ha nagy összegekkel szállnak be a labdarúgásba, hiszen ezzel az elnök nagy álmának megvalósítóivá válhatnak.
Az oligarchák cégeiken keresztül támogatják a focit. A Suning nevű kiskereskedelmi hálózat, amely Kínában 1600 üzlettel rendelkezik, 2015 decemberében szállt be a sportágba, s megvásárolta a Jiangsu együttesét. A vállalat milliárdos alapítója, Csang Csin-dong a kínai parlament tagja.
Súlyos pénzbírságot és egy mérkőzésre szóló zárt kapus büntetést kapott az ázsiai Bajnokok Ligájában címvédő kínai Kuangcsou Evergrande labdarúgóklub, többek között azért, mert titokban videóra vette ellenfele, az egyesült arab emírségekbeli al-Ahli edzését az előző kiírás döntője előtt. Az ázsiai konföderáció (AFC) szerdán közölte, a kantoniaknak 160 ezer dollárt (45.5 millió forint) kell fizetniük.
„Amikor a kínai kormányzat azt mondja, valamit meg akar valósítani, ez azt jelenti: ’mutassátok meg, hogy a mi oldalunkon álltok’” – fejtette ki a Kínában dolgozó brit üzletember, David Hornby a Daily Mail hasábjain. Mark Deyer sporttal foglalkozó blogger a labdarúgásban tapasztalható pénzszórást a kínai tőzsdéhez hasonlította. A kormányzat egykor szinte felszólította az embereket arra, vásároljanak részvényeket, arról azonban nem világosította fel őket, hogy az értékpapírok ára akár meredeken csökkenhet. A tőzsdekrach után azonban sokan vesztették el vagyonukat.
Szakértők szerint akár vissza is üthet a nagy költekezés. Miközben ugyanis a hazai játékosoknál megmaradt a fizetési plafon, a külföldiek esetében eltörölték ezt, ami feszültséget kelthet az öltözőben. Másrészt olyan kritikus hangokat is hallani, amelyek szerint túl sokat költenek a klubok a légiósokra, s túl keveset az utánpótlásra, így azonban a válogatott nem tud előrelépni. Hszi elnök versenyt fut az idővel. Két államfői mandátuma lejárta, 2023 előtt eredményeket kellene felmutatnia az ország labdarúgásának. Ha ez nem sikerül, az összes focira költött összeg kidobott pénz lehet.
