Közgazdászként és adótanácsadóként elvállaltam, hogy egy családtagom részére működjek közre egy autóvásárlásban Kecskeméten. Találtam egy árban és felszereltségben megfelelő francia gyártmányú személyautót. A eladókkal közöltem, hogy részletre kívánjuk megvenni a kocsit, a hitelvizsgálat miatt viszont várni kell. Jelezték, hogy a vételi szándékomat "előleg" befizetésével tehetem komoly ajánlattá. Pontosan tudtam , hogy "foglalót" nem adok, mert egy harmadik féltől függ az üzlet, de "előleg" fizetésének részünkről nem volt akadálya. Ez természetes az üzleti életben. Az autószalon pénztára bevételezte az előleget és erről egy "előleg" elnevezésű pénztárbizonylatot adott át. Az ügy szempontjából érdektelen, de egy mondva csinált indokkal a bank közölte, hogy nem vállalja az autó értékesítésének pénzügyi finanszírozást. Tehát ahogyan számoltunk is vele, egy harmadik fél döntött a vásárlás meghiúsulásáról. Ez ellen kifogásom nem volt, és nem is lehetett, mert gyakran előfordul, hogy egy üzlet kútba esik.
Megkerestem a kecskeméti francia autókat forgalmazó autószalont azzal a szándékkal, hogy a vételi "előlegként" letétbe helyezett összeget visszakérjem. Hosszas mellébeszélés után azt közölték, hogy én "foglalót" fizettem, ami mint tudjuk, nem jár vissza, ha a vevő miatt hiúsul meg az adásvétel. Az, hogy én kétséget kizáróan előleget fizettem, és erről is kaptam pénztári bizonylatot nem vették tudomásul. Állításuk szerint náluk ez az eljárás, a mindennapi gyakorlat, s azt sem hatotta meg őket, hogy a finanszírozást az eladó bankja miatt nem következett be. Felháborít ez a kijelentés, mert ebből az következik, hogy minden pénzügyileg "átverhető" személyt becsapnak. Ebből az is következik, hogy az én esetem nem egyedi, tehát több személyt megkárosíthattak. Szeretném, ha ennek az ügynek fogyasztóvédelmi megfontolásból hír értéke lenne. Megfelelő bizonylattal hajlandó vagyok állításaimat bizonyítani.
